Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
AZ INTELLECTU ALISMU S TŰLHAJTÁSAI. 263 meg a valóságban azt, amit az ismeretben csak programra- szerűen jeleztünk. Amit ott mint átélendőt, lefoglalandót megértettünk, azt itt megtapasztaljuk ; az ismeret tehát a kép, a cselekvés pedig a való birtoklás ! Láthatjuk ebből azt is, hogy miért vezet elszegényedésre s elsorvadásra az az irányzat, mely csak ismer, tud, néz, de nem tesz! Hogy is ne! Az életfolyamat nem elvonás, hanem tények sora, tetteknek hullámverése : csupa konkrétség s valóság. Tehát a dolgokat nem is veheti máskép, mint konkrét valóságukban. Ha ismeri, ez az ismeret csak az élet előfutárja, útcsinálója, fertálymestere ; olyan az, mint az égő papírlapon a tűzláng előtt futó pír, mely a lángnak martalékát elő- készíti. Az életnek a valóság kell; a valóság tartalmára áhítozik; azt kell fölvennie s földolgoznia ; a cselekvésben s a konkrét érintkezésben ép a valóság erői közöltéinek. Az ismeretben azok nincsenek. A valóságban szívja föl magába! a lélek s az élet, amire az ismeret rámutatott. Ott kapja termékenyítő, lendítő erőit, ott az ismeret motívumait meghaladó érzelmi indításokat s lökéseket. Van az értésben is erő, sugárzik abból is villamos impulzus ; de ez az életre nem elég. A való- ságnak van külön éltető s sokoldalú behatása az életre, melyet az ismeret révén sohasem kapunk meg. Azért van szüksége a léleknek konkrét behatásokra, a cselekvés kapcsaira, melyek a valóságot vezetik beléje, melyek a lelket a változatos, gazdag s mindig friss világ környezeté- ben, ruganyosságban, egészségben s termékenységben meg- tartják. A gondolatok könnyen egyoldalúakká, megszokot- takká válnak s az ember elnyűtt ismeret-milieujében olyan mint a fáradt gőz, mint az elhasznált levegő. S jóllehet a környezet nemcsak fejlesztő, de káros s ellenséges benyomá- sokat is tesz a lélekre; maga az a sokoldalú tapasztalat, mely örömmel s fájdalommal, kedvező s ellenséges irányzatokkal jár, a harc, a törekvés, az alkalmazkodás s beilleszkedés változatossága, termékenyítőleg hat a lélekre s nagyobb tartalmat ad neki, mint a magára maradt s elszigetelt gon- dolat olympusi csendje s nyugalma.
