Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
256 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. ságot a lét s az élet igényeinek s szükségleteinek kielégí- tésébe fektette. Mindenesetre túlzott; mert az igazságot nem lehet azonosítani a lét szükségleteinek kielégítésével; de azt igenis kell állítani, hogy az ismeret az egész vonalon az embernek a léten való eligazítására s erős cselekvésre adatott s az ismeret ide gr a vitái. Az értelmi ismeret tartalmának ezen általam adott meg- határozása egyrészt megóvja az értelem különállását s isme- rétének objectiv értékét; másrészt azonban rendeltetésszerű kapcsolatba állítja az élettel s a cselekvéssel. Az értelmi ismeret elvont alakja alkalmas arra, hogy az élettől elfekvő irányba terelje a figyelmet s ezáltal valamiféle érelmesze- sedésre kárhoztassa az értelmi életet, amennyiben a lélek elszigetelődik s elzárkózik systemáiba s ámítja magát, hogy bírja a valóságot; de ha az elvont ismeret tartalmát, adatai- nak mivoltát tanulmányozva belátjuk, hogy ezek az értelmi adatok csak elvont jellegei a valóságnak s csak érintkezési pontjai a világnak s az értelemnek ; akkor csakhamar átjár a belátás, hogy azokkal be nem érhetjük, azokhoz nem tapadhatunk; hanem föl kell használnunk azokat arra, hogy rajtuk el tájékozódjunk, hogy erős egyensúlyba helyezked- jünk s ami a fő, hogy tegyünk, éljünk. III. Az értelem helye az élet erőrendszeróben. Az értelmi ismeret e leltározása némelyikre tán azt a benyomást tette, hogy le akarom szorítani az észt s a tudó- mányt, mert hiszen csak hideg, átlátszó elvonásokat, vér nélküli ideákat, általános jellegeket látok az értelmi világ- bán. A fogalmak mint kristályjégből vágott keretek s fiókok s mozdulatlan, merev typusok környékeznek s a halál ez orszá- gában annál halhatóbb az élet szívdobbanása, mely azt mondja: idegen világ ez, nem való nekünk. Annál inkább veheti valaki becsmérlésnek az értelmi ismeret fönt adott jellemzését, mert nem értem be vele, hogy az ismeretet csak elvonásoknak mondtam, hanem rámutattam az isme- vetnek mint minden életnek subjectiv sajátságára, ezzel egyszersmind az ismeretet jellemző korlátokra, melyektől
