Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Unterreiner József: A személyes Isten megismerése és a modernismus
22 DR. UNTERREINER JÓZSEF. számára kielégítést talál. S míg mindenütt a nagy természet- ben látjuk, hogy ahol eszköz van valaminek elérésére, ott az a valami : a cél is meg van adva ; az ember volna egyedül az a lény, mely természetes vágyainak kielégítését nem találja ? Józan ésszel ezt föl nem /tehetjük. De mert más- részről a teremtett jóság ama vágyunk kielégítésére nem elegendő, joggal következtetünk egy nem teremtett, egy végtelen jóság létezésére. Ez a személyes Isten. Hogy tehát az embernek természetes vágya boldogság után megfelelő kielégítést találjon, kell egy végtelen jóságú Istennek léteznie, íme a Seholának immanentikus, illetőleg az akaratnak a boldogság után való törekvéséből vont érve a személyes Isten létezésének bizonyítására. Milyen más módszer ez ; mennyire különbözik a moder- !listákétól. Hozzá még aposterioristikus. Mert az ember benső világa a kifejtett értelemben is utóvégre csak okozat, mely, mint ilyen, természeténél fogva az ok után van. Ha mi tehát a benső világból arguáltunk Istenre mint okra, olyan- ból ismertük meg létezését, ami posterius van és így az érve- lés szembeszökően aposteriori. Míg ellenben a modernismus csakúgy hemzseg az apriori állításoktól, melyek mind bízó- nyitásra várnak. Ha a Scholastika hamis filozófia, mutas- sák ki és ne elégedjenek meg néhány, csakúgy odavetett frá- zissal. Ha továbbá érvei hiányosak, avagy meg nem győzők, miért nem hoztak tökéletesebbeket ? Próbálják meg egyszer és állítsák egymással szembe a két iskola érveit s meglátjuk, melyikéi győznek meg előbb ! Könnyű valamit odavetni. De ez nem az előkelő ellenfél eljárása. Tessék tanunkat sorra venni és taglalni, mint ahogy mi az övékkel tesszük, ök azonban más módszert követnek. Amint ugyanis filo- zófiájuk negativ részében apriori állítják, hogy a tünemé- nyékén kívül egyebet meg nem ismerünk, de az érvekkel adósak maradnak ; úgy itt is azt hajtogatják, hogy Isten létét csak immanencia útján lehet megismerni.1 Föntebb már 1 >>. . . oocorre dire appunto, ehe la esistenza di Dió non possa essere eomprovata ehe dalia eoscienza e nella coscienza dell’uomo.« (Op. c.)
