Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

AZ INTELLECTUALISMUS TÚLHAJTÁSAI.

245

a szín mibenlétéről páratlan lehet; a képzelet élénken föl is foghatja az éter hullámait ; de azért e nagy értelmi világos- ság mellett a napvilágnak egyetlen egy csillámát sem kap- hatja el az éjbe merült lélek. Az a matematikai szemlélet is, mint minden abstract értelmi fogalom nem egyéb mint lepel, mint hüvely s a lényeg alatta van. A gondolatok elvont, kisértetszerű árnyak, melyek dialektikailag kifogás- talanul kapcsolódhatnak egymásba, de csak a lét törvény- szerűségét lesik el, mást nem.

Mondjuk hát ki világosan, hogy mi a realitást nem értjük. Az a konkrét valóság, az a lényeg és miség, az a lét s tényle- gesség fölszívhatatlan elemek s visszavezethetetlen nagy tények, melyekig az ész föl nem ér. Ez a szemünk előtt elterülő nagy világ, többet mondok, ez a kezünkkel meg- tapogatott valóság, ezek a régi ismerősök mind, mind isme- rettenek s nemcsak ismeretlenek tényleg, de föl nem ismer- hetők soha. Neth istenasszony fátyolét szellőztetnünk nem lehet.

De azt mondhatná valaki, hogy ezzel magát az értelmi ismeretet tagadjuk. Nem tagadjuk, de meghatározzuk. Van ismeretünk, van objectiv ismeretünk, de ez nem azt jelenti, hogy a tárgyak a maguk konkrét valóságában adják, közük magukat. Hisz a tárgyak »irrationale quid«; az értés maga pedig immanens valami, az élőnek activitása, mely a maga sajátos energiája szerint veszi föl, fogja föl a világot. S ép ez az ő természete s az ő módja, hogy ezt a konkrét valóságot nem érti, hanem elvont, általános meghatározásokkal, a létet jellemző, általános elvekkel fogja meg, szedi szét, osztja föl a valóságot. Mint ahogy a tárgyak a szemnek színe- sek, a nyelvnek ízesek, úgy az észnek értelmesek, de nem értelmesek konkrét valóságukban, hanem csak a létnek általános momenfoimai s a lét összefüggését jellemző értelmi elemek szerint.

A szellem ezeket a momentumokat veszi észcp a valósé- gon, s ezek adják az egész létet hordozó s átjáró s mindenütt föltételezett metafizikai összefüggést. Ezek az értelmi momentumok nem tények, nem dirib-darabjai a valóságnak,