Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai
230 DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR. az actio, a tett, az egyéni alakítás eleven vízfolyásaiból az abstract eszmék jegestengerébe vagy a passivitas, a kétely s az apathia álló vizeibe. Minden intellectualismus ugyanis az abstract fogalmi világot, a tudást állítja előtérbe s ezáltal a lelket, az egyént, az életet a merev fogalom képére s hasonlatosságára alakítja. Átviszi az ész-abstractiót magára a lélekre ; különálló tehetségekké rögzíti az észt, az akaratot, a kedélyt s kereteivel, fiókjaival megszakítja az élet folyto- nosságát, mely a lélekben a fogalmat az actió ingereivel, s ugyancsak az ismeretet érzéssel szövi át s fogalomban és ismeretben is a tettet sürgeti. Az intellectualismus ellenkezőleg nem sürgeti a tettet; neki a tudás a tett s így az élet súlypont- ját is nem az actióba, hanem a gondolatba — nem a tényleges és igaz valóságba, hanem az abstractióba, — nem az egyénbe, hanem az általánosba állítja bele. Kultúránkban a lét s az élet súlypontja az értelembe csúszott s ezzel megrekedtünk a praeludiumban, megálltunk a kikezdésben, beértük a pro- grammal s a kikezdést a folytatás, a programmot a cselekvés nem követte. Az intellectualismus ez úton szerencsésen szám- kivetett minket az actio valóságából a gondolat abstractió- jába, napsugárból álmos holdvilágba s az élet erős s életet adó talaját elcsúsztatta alólunk. Anteusok lettünk, kik talajt nem éreznek lábaik alatt s azért elerőtlenednek. Ez az intellectualista állásfoglalás bizonyára téves s megakasztja az élet erőteljes fejlődését. Az értelemnek ugyanis útcsinálónak kellene lennie s azon az úton az életnek, a gyakorlatnak kel- lene járnia; ugyancsak az értelemnek a fejlődés folyamágyát kellene kivájnia, melyben az élet eleven hullámai hömpö- lyögjenek. Ehelyett ész és tudás kimerül a látásban s a tettet felejti. Kultúránk elbódul a híres Goethei szótól »zum Sehen geboren, zum Schauen bestellt« s megfeledkezik róla, hogy célja egyáltalában nem látni, hanem élni ; elfelejti, hogy a tudás csak functiót jelent az élet szolgálatában s nem külön eszményi világot, melyet csak nézni kellene, de tenni nem. Van azonban az intellectualismus e ferde irányzatainak nagy kijózanító kritériuma is, mely az élet nevében s erejé
