Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Prohászka Ottokár: Az intellectualismus túlhajtásai

228

DE. PROHÁSZKA OTTOKÁR.

szempont és látószög lassanként más fogalmazást adnak majd s a fejlődés nem abban áll tulajdonképen, hogy több tapasz- talatra s nagyobb adathalmazra teszünk szert, hanem abban, hogy fogalmaink tartalmának kialakításában s a világkép megalkotásában változunk el. Ez az elváltozás nem külső, nem számbeli hozzáadás, hanem belső átalakulás által megy végbe. A középkorban máskép láttak, mint mi ; utódaink sok mindenfélében megint majd tőlünk ütnek el ; mi sem köthetjük s kötelezhetjük le a jövendőt, hogy a mi látószögünk alatt nézze majd a világot s így lesz ez mindig. Az elváltozások kikerülhetetlenek; mert a lét s a valóság fölértésével nem készülünk el soha. Filozófiánkkal s kultúránkkal sem készülünk el soha.

S gondolom ez a fölfogás tért hódít s ennek a most jellemzett legnyersebb intellectualismusnak divatja is múló- félben van. Nem mintha nem volna építő filozof s rend- szereket alakító genius ma is elég; van, s amint mondtam, Bergson rá a legvilágosabb példa, hanem azért, mert a köz- felfogásban hódít a nézet, hogy véglegesen érvényes syste- mákat fölállítani s az igazságot véglegesen lepecsételt dialek- tikai dobozokba foglalni nem lehet. Nem vagyunk készen ; hanem dolgozunk s fejlődünk. Tudás, ismeret, filozófia az életfolyamnak csak egy-egy hulláma, hullám, mely nem fagy meg fogalmakban, hanem lendül, lejt és siet tova.

Van azonban az általam hibáztatott intellectualismus- nak s rationalismusnak sok más alakja, mely többé-kevésbbé mind a forma, az elvont fogalom merevségét hordozza magán, s ezáltal elszigetel az élettől s életellenes irányokba terel. Igaz, hogy fogalmakra szükség van s természetesen a fogai- mák mint formák az ismereti adatokat statikus, tehát merev keretezésben adhatják csak : a baj azonban itt az, hogy az elvont forma felülkerekedik s az ember hajlandó, nem is egy, hanem mindjárt két ballépést tenni. Az egyik az, hogy túlságos, tehát nem igaz értéket tulajdonít az értelmi isme- retnek ; a másik az, hogy ez által a kellőnél nagyobb szere- pet juttat ismeretnek s tudásnak az életben s ezáltal elgyön- gíti és elsorvasztja azt.