Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
182 VEGYESEK. egyetemi tanár, dr. Csiky Viktor, dr. Mihályfi Ákos, dr. Hanuy Ferenc, dr. Zubriczky Aladár, dr. Luknics József, dr. Glatt- felder Gyula, dr. Acsay Antal, dr. Kmoskó Mihály, dr. Hajós Lajos egyetemi tanárok, dr. Nemes Imre érd. főgimnáziumi igazgató, dr. Stuclcner János püspöki titkár, Várady József törvényszéki bíró, Antalffy Lászlóné, Rozsnyai Károly érd. főgimnáziumi igazgató, Friedrich István, Thym Adolf, Zimányi Gyula főgimnáziumi tanárok, Kiss Antal székes- fővárosi tanító, Túri Béla lapszerkesztő, Gallovich József és Braun Gyula segédlelkészek, dr. Lutter János országos levél- túri tisztviselő, Némethy Ernő lelkész, dr. Kunz Jenő, Rád- ványi Kálmán, Jaeger Géza, Bauer Oszvald, Knoll István, ifjú Keveházi Kováts Gyula, dr. Iványi Ernő, Lengyel József, Kadar Sándor főrendiházi főterembiztos, Gerely József hit- tanár, dr. Pados Gábor hittanár, dr. Rolozek Ferenc kananok, papnevelő-intézeti alkormányzó, dr. Trikál József tanul- mányi felügyelő, Lukács Zoltán, Urbányi C. József, Simonyi Lőrincz, Pokorny Ernő, Székely István, Székely Károly, ifjú Berger István, Rusu Sándor és számos egyetemi hallgató. Az ülést dr. Székely István elnök a következő beszéddel nyitotta meg : Ismét elmúlt egy év társaságunk életében, s mi, szoká- sunkhoz híven, védőszentünk ünnepe táján összegyűltünk, hogy újra fontolóra vegyük céljainkat, helyzetünket, az elért eredményeket s terveket készítsünk a jövőre. Kiváló díszt kölcsönöz jelen közgyűlésünknek az, hogy társaságunk egyik magas védője, dr. Prohászka Ottokár püspök úr, tömérdek elfoglaltsága dacára, nemcsak hogy megjelent körünkben, hol tisztelettel és örömmel üdvözöljük, hanem odaült a felolvasó asztalhoz, hogy nagy szellemének és mély tudományának kincseiben minket is részesítsen s példát adjon azon tagtársainknak, kik működésünkben részt venni jobb ügyhöz méltó következetességgel vonakodnak. Ő Mél- tósága a felolvasó asztalnál élő bizonyítéka annak, hogy a tudomány művelése és terjesztése oly magasztos, oly fontos, oly előkelő, oly szellemi aristokratikus munka, mely a leg- magasabb állással és egyéni nagysággal is összefér, s míg
