Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Szohurek Antal: A lelkipásztor kellékei és működése sz. Pál lelkipásztori levelei szerint

A LELKIPÁSZTOR KELLÉKEI ÉS MŰKÖDÉSE STB.

127

rancsot tisztán és feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus· eljöveteléig«.1

Nagyon kell vigyáznia a lelkipásztornak tehát, hogy a pénzvágy erőt ne vegyen rajta. Gonosz szenvedély ez, mely megmérgezi életét, minden működését. »Jézus Krisztus kiüresítette önnönmagát«. Mindenét odaadta. Hány lelki- pásztor van, aki törekszik szorgalommal eljárni minden- ben, mindent ád, csak — pénzt nem. Önfeláldozó szeretet hiányzik szívéből.

Aki naponkint felajánlja alegmagasztosabb, a legnagyobb áldozatot, az eljárja szívét, mikor áldoznia kellene. Ebben is előljárnia kötelessége a lelkipásztornak, hogy híveit nevelje áldozatkészségre.

Hogyan számíthat a lelkipásztor híveitől áldozatra, ha önmaga hideg, érzéketlen. »Mindenre nézve légy magad jócselekedetek példája«.1 2

»Tanuljanak a mieink is jócselekedeteket gyakorolni a szükséges használatra, hogy ne legyenek gyümölcstelenek«.3 Kitől tanuljanak ? Hiszen a nyáj a pásztor után megy. »Hogy áldásdús legyen működésünk, iparkodjunk híveink szere- tétét s becsülését önzetlen nagylelkűségünk s jótékonyságunk által kiérdemelni«.4

Semmit sem hoztunk e világra, el sem vihetünk semmit. Eledelünk lévén és ruházatunk, azokkal elégedjünk meg«.5 Nem szabad tehát a vagyongyűjtésnek élni, hanem az érdemszerzésnek. Akinek sokja van, sok érdemet sze- rezhet.

Fel kell tehát a lelkipásztornak minden földi előnyeit használni arra, hogy példával járjon elül és Krisztus ügyét vigye diadalra.

Mindenhová Krisztust vigye, hogy Ö legyen rugója, alapja minden cselekedetnek, intézménynek. »Munkálkod1 Tim. I. 6, 10—12.

* Tit. 2, 7.

3 Tit. 3, 14.

4 Dubois 58 1.

5 Tim. I. 6, 7—8.