Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Szohurek Antal: A lelkipásztor kellékei és működése sz. Pál lelkipásztori levelei szerint
120 SZOHUREK ANTAL. ismeret becsületes szavát elnémítja és helyettesíti a sok minden gonoszságot eltakaró külszín, az úgynevezett modern becsületesség. S amint a természettudományok óriási fejlődése egy- úttal a visszafejlődésnek, a romlásnak minél hatásosabb és vészesebb eszközét ismerteti meg a tömeggel, ép úgy a társa- dalmi élet érdekében hasznosnak vélt irányzat, az egyháznak és vallásnak teljes kiküszöbölése, szintén a romlás és társa- dalini szétzüllés lejtőjére viszi a népeket. A modern eszméknek és törekvéseknek ezen szomorúan mozgalmas áradatában annál inkább szükséges, hogy mint közvetítő az ég és föld között az egyház szolgája fenséges hivatásának teljes tudatában fölemelje szavát s magasztosult hittel kiáltsa oda a veszedelmes örvényhez jutott népeknek : Nincs másban üdvösség, boldogság, mint Jézus Krisztus- bán s az ő keresztjében. E földi vándorúton az egyház szolgái mintegy jelző- táblák, kik az igaz utat mutatják. Világító tornyok, kik az élet sokszor vészes viharaiban irányt mutatnak, hogy a hullámokkal küzködők az örvényt kikerülhessék. Minél inkább elmerülnek az emberek az élet hétköznapi zajába, annál hangosabban kell az egyház szolgáinak föl- emelni szavukat : »Sursum Corda«. »Clama ne cesse, clama, et quasi tuba exalta vocem tuam«. Azért köti sz. Pál apostol tanítványának, Timotheusnak lelkére : »Te pedig vigyázz, mindenben fáradozzál, az evan- gelista munkáját teljesítsd, józan légy«.1 Maga sz. Pál Krisz- tus hirdetésére helyezi a fősúlyt, őt hirdeti a népeknek, azért volt kiválasztva »ut portet nomen meum coram gentibus«. Sz. Pál a pogányság sötét éjszakájában, mintegy láng- tengerbe merítette tollát, s tűzbetükkel hatalmas voná- sokkal, mely az egész világra ellátszott, írta fel az égre : Dicsértessék a Jézus Krisztus . . ., S ezen betűk villogtak, ragyogtak szét a világon s be1 Sz. Pál Timóthoz II. 4., 5.
