Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés
108 DR. LUTTER JÁNOS. ponsatio képez, a mennyiben ez már felbonthatlan 1 kap- csőt létesít. Fontosnak tartjuk, hogy Gratian sehol sem említi a sponsalia római jogi fogalmát, melynek behozatala a kánon- jogba, azután a sponsalia pro futuro és de praesenti közötti contradistingválásra vezetett. Gratian mindenütt, ahol csak házasságkötésről szól, a desponsatio szót használja, csakúgy, mint forrásai ; különösen sz. Ambrus és sz. Ágoston. Az pedig egy csöppet sem hat zavarólag, hogy a desponsatióval egybe- kötötteket Gratian következetesen »sponsi«-nak nevezi. E szóhasználattal Gratian csak azt a materiális és joghatás- beli különbséget akarta kiemelni, amely a kezdeményezett és a perficiált házasság között van. Gratian tanítása hamarosan ellenvéleményt szült. Ez ellenvélemény tudományos formulázója a nagytekintélyű theologus, Petrus Lombardus. Bár már voltak Petrus Lom- bardusnak előzői között olyanok, kik hasonló szellemben szóltak a házasságkötésről, de hatásukban mélyen Petrus Lombardus alatt maradtak. Már Chartresi Ivó merev consensualista. Szerinte a desponsatióban megnyilvánult consensussal a házasság köte- léke felbonthatatlan.2 A római jog behatóbb tanulmányo- zásának azután mihamarabb megvolt az a következménye, hogy a kánonjogászok gondolatkörébe bevonul a római jogi sponsalia s ezzel együtt a házasságkötés és eljegyzés közötti különbségtétel. így már Champeauxi Vilmos két faját külön- bözteti meg a hűségigéretnek. Az egyik, mely feloldható tartja felbontási oknak. Ezzel szemben a második egybekeléssel perficiált házasságnak ily felbontó erőt tulajdonít. 1 Dict. Grat, ad qu. 2. C. XXVII. c. 50. 2 D. Ivonis Carnotensis epistolae (Migne : Patr. lat. 162. köt. 119. 1.). Ep. 99. : >>. . . manifestum est quia postquam per desponsa- tionis foedus inter duas personas ex maiori parte fuerit conjugium ex utrorumque voluntate compactum, non potest ulterius frater uxorem fratris ducere, nec soror sororis marito nubere.« Epist. 246. : »Quod si objicitis non fuisse conjugium, ubi constat non subsecutum fuisse carnale commercium, ex auctoritate Patrum respondeo, quia conjugium ex eo insolubile est, ex quo pactum conjugale firmatum est.«
