Hittudományi Folyóirat 21. (1910)
Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés
A DESPONSATIO MINT HÁZASSÁGKÖTÉS. 105■ Azonban a házassági kapcsolat csak akkor teljes s absolute felbonthatatlan, ha a kötéssel érvényesen létrejött házassághoz a copula carnalis járul.1 Csak az egybekeléssel perfectuált házasságban találja meg Hincmar azt a fel- honthatatlan kapcsot, mely ép e felbonthatatlanság által hasonlatos Krisztusnak egyházával való kapcsolatához. Hincmar szerint tehát a bizonyos formákban megnyilvánult megegyezés útján létrejön a házasság, vagyis a házasságot a desponsatio kezdeményezi,2 melyhez azonban, hogy a házasság köteléke felbonthatatlan legyen, az egybekelésnek kell járulnia. Hincmar tanításához közel áll, bár annak csak egyik oldalát érinti, Algerus, ki azt mondja, hogy nem teljes az a házasság, melyben a kötést nem követi az egybekelés.3 Az eladdig szétszórtan heverő házasságkötési elemeket 1 De nuptiis Stephani comitis (Migne: Patr. lat. 120. köt. 137. 1.) : «·Tantum dicere necessarium duximus, et inter aequales legitima fiunt coniugia, cum a parentibus, quorum interest, petita, et legaliter desponsata, et dotata, et publicis nuptiis honorata femina coniugii copulae sociatur et ex duobus unum corpus, unaque caro efficitur.« Ugyanott 138. 1. : »Huius procul dubio sacramenti res est, ut mas et femina connubio copulati, quamdiu vivant, inseparabiliter coniuncti perseverent.« Ugyan ott 142. 1. : >In copula vero coniugali in qua desponsatione dotatione et nuptiarum sacramento, corporis,_ scilicet, unitate, Christi et Ecclesiae docetiir fuisse mysterium, nisi morte corporis intercedente, coniugii non poterit solutio fieri.« Ez idézetekből világosan kitűnik, hogy Hincmar a Szentírás magyaré- zatában sz. Pált követi, más szóval Máté 19, 5-ben: »erunt duo in carne una« alatt a copula carnalist érti. Különösen az utolsó idé- zetben láthatjuk, amely teljesen Ephes. 5, 31—32 hatása alatt áll. 2 Hincmari op. ad regem de coercendo et exstirpando raptu viduarum, puellarum, sanctimonialium c. VI. : »Sed tam sanctum atque inviolabile voluit esse lex Dei foedus et vinculum nuptiarum, parentali auctoritate et legitima postulatione initiatum, ut puellam desponsatam, etiam ante copulam nuptiarum, uxorem eius cui despon- sata est, esse confirmet.« 3 »C. 00. : Non est perfectum coniugium, ubi non sequitur commixtio sexuum.« Közli Hüffer : Beiträge zur Geschichte der Quellen des Kirchenrechts und des römischen Rechts im Mittelalter. Münster, 1862. 15. 1.
