Hittudományi Folyóirat 21. (1910)

Dr. Lutter János: A desponsatio mint házasságkötés

jogból vette.1 A római jogban ugyan a házasságkötéskor megnyilvánult consensusnak realisálása is szükséges volt a házassághoz. Ez a deductio in domum mariti actusával történt meg. Ennek azonban semmi nyoma sem észlelhető Sz. Ambrusnál. Sz. Ambrus felfogásának hatása különösen N. Sz. Leo és I. Miklós pápa decretalisain érzik meg. Mindkét pápa a házasulandók megegyezését kívánja, mint nélkülözhetetlen elemet a házasság megkötéséhez, illetve szentségéhez.2

A szentatyák a consensus nélkülözhetlen voltán kívül kiemelik a copula carnalis fontos voltát s róla, mint a házas1 Ha a fönti jegyzetben idézett mondást egybevetjük a római jogi forrásokkal, ez világosan kitűnik. Tgy fr. 30. Dig. 50, 17. : >>Nup- tias non concubitus sed consensus facit.« Fr. 32. §. 13. Dig. 24, 1. : ». . . non enim coitus matrimonium facit, sed maritalis affectio.«

2 Leonis Magni Ep. 167. (Migne Patrol. lat. 54. köt.) ad Rusti- cum Narbonensem episcopum. Resp. ad inquis. IV. »Non omnis mulier iuncta viro uxor est viri, quia ne.c omnis filius haeres est patris. Nuptiarum autem foedera inter ingenuos sunt legitima et inter aequa- les ; multo prius hoc ipsum Domino constituente quam initium Romani juris existeret. Itaque aliud est uxor, aliud concubina ; sicut aliud ancilla aliud libera . . . Unde cum societas nuptiarum ita ab initio constituta, ut praeter sexuum coniunctionem haberet in se Christi et ecclesiae sacramentum, dubium non est eam mulierem non pertinere ad matrimonium, in qua docetur nuptiale non fuisse mysterium. Igitur cuiuslibet loci clericus, si filiam suam viro habenti concubinam in matrimonium dederit, non ita accipiendum est quasi eam coniugato dederit ; nisi forte illa mulier, et ingenua facta, et dotata legitime, et publicis nuptiis honestata videatur.« A levél végén felsorolt kellékek nem nélkülözhetlen kellékek, azok csak külső megjelenése, formája a mögötte rejlő consensusnak. Responsa Nicolai ad consulta Bulgarorum. Anno 866. (Migne Patr. lat. 07. köt.) III. ». . . ac per hoc sufficiat secundum leges solus eorum con- sensus, de quorum coniunctionibus agitur. Qui consensus si solus in nuptiis forte defuerit, caetera omnia etiam cum ipso coitu celebrata frustrantur. Joanne Chrysostomo magno doctore testante, qui ait: Matrimonium non facio coitus sed voluntas.« Freisen (i. m. 162. 1.) e forráshelyben csak azt látja, hogy a consensus bár nélkülözhetlen, de nem elégséges a házasság létrejöttéhez, mert ahhoz a copula carnalis is szükséges. Megvallom, Freisen e feltevésére nem találok elégséges alapot.

A DESPONSATIO MINT HÁZASSÁGKÖTÉS. 101