Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A zsoltárköltészet lélektana

A ZSOLTÁRKÖLTÉSZET LÉLEKTANA. 5־

szók szivükben átkozódnak.1 A szív érzi a félelmet,2 a szív remél,3 a szív gyulád szeretetre,4 a szív bánkódik 5 és érzi a szenvedést, a nyomorúságot.6 A szívben laknak a kívánságok«,7 a szív vágyódik Isten után,8 és a szív vágyait sokszor lehetetlen kielégíteni.9 A szív annyira közép- pontja az ember egész életének, hogy midőn a költő Isten jogcímét akarja hangsúlyozni minden ember fölött, nem talál alkalmasabb szót, mint hogy »Isten az, ki egyenkint alkotta azok sziveit, és ki átlátja minden cselekedetüket «.1°

A szívvel sok esetben azonos jelentésű a lélek (.ז'י’ע ™“), mit a Vulgata »anima« és »spiritus« szavakkal ád vissza. »Anima« jelenti a lelket, mint az érzéki élet elvét, »spiritus« mint a szellemiét. Azt mondom, hogy »sok esetben«, mert a sajátságos héber szóhasználat hol »lélek«-nek, hol pedig »test«-nek mondja az egész embert is. Lássuk először azon helyeket, ahol a lélek az ember egész belső világát jelenti.

A lélek a megismerésnek11 és a gondolatnak tényezője, ő a tervezgető,12 a lélekben van vagy nincs csalárdság,13 a lélek aggódik,14 megfogyatkozik,15 a lélek bízik Istenben,16 lelkünket kezünkben hordjuk, mint valami törékeny edényt,17 gondolkodásunk alkalmával »önmagunkba öntjük ki lelkim1 61, 6.

2 26, 3.

3 27, 7.

4 72, 21.

5 108, 17.

6 68, 21 ; 93, 19.

7 19, 5 ; 20, 3 ; 36, 4.

8 83, 3.

9 100, 5.

10 32, 15.

11 138, 14.

12 12, 2.

13 31, 2.

14 142, 4.

15 141, 4.

16 56, 2.

17 118, 109.