Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

a cethal. gyomrában Ámde vájjon csak egyedül Jónás profé- tál-e ez érdemben a feltámadó Messiásról ? Korántsem, az ó-szövetség egyéb prófétái által is szólott a Szentlélek Űr Isten a Messiás feltámadásáról.

Hogy ez így van, ezt maga az Űr Jézus világosan meg- mondotta. Megmondotta annak, az Emmausba igyekvő két tanítványnak, akiket az ő feltámadásában kétségeskedé- sök miatt balgatagoknak és késedelmes szívüeknek neve- zett ; mert gyarlóságukban nem értették azokat, amelyek- ről a próféták szólották.

Ezek ugyanis csak az Űr Jézus szenvedését látták és csak a halálára gondoltak, pedig : »vájjon nem ezeket kel- lett-e szenvedni a Krisztusnak, hogy feltámadván, dicső- ségébe bejuthasson.« »És elkezdvén Mózesen, végig minden prófétákon megmagyarázza vala nékik az írásoknak mind- azon helyeit, melyek ő felőle szólanak«.1

Ugyan Ö, amidőn megjelenik a tanítványoknak és a többi ott lévő társaiknak, így beszélt hozzájuk : »Ime ezek azok a történetek, melyekről szólottám nektek, midőn még veletek társalkodnám ; tudniillik : hogy be kell telje- sedniök mindazoknak, melyek a Mózes törvényében, a próféták könyveiben és a zsoltárokban énfelőlem meg- írattak. Akkor megnyitá elméjöket, hogy értenék ez íráso- kát. És mondá nékik : így vagyon megírva s így kell vala a Krisztusnak szenvedni és harmadnapon a halálból feltá- madni.« 1 2

Hogyan értsük ez őspróféták írásainak bizonyságát a Krisztus feltámadásáról? Vájjon megírottak-e ezekben oly rögtön szembetűnő világossággal a Krisztus feltámadásáról, mindenek, hogy ezeket olvasván, azonnal e feltámadásra kelljen gondolni ? így nem ; hiszen ismeretes az, hogy a prófécia igen sok esetben akkor lett világossá, amikor az jelenné válott.

Hiszen tudjuk, hogy minél messzebb volt valamely

URUNK FÖLTÁMADÁSA. 75

1 Luk. 24., 25—27.

2 Luk. 24., 44—46.