Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

ршзд

sem áll, hogy Ö »az élet«, mert hiszen Lázár sírja előtt ő mondá magáról : »Én vagyok a feltámadás és az élet.«1 Mert hiszen micsoda fény az, mely nem tud világítani, micsoda élet volna az, mely nem tud éltetni; minthogy a feltárna- dás, feltámasztás nem más, mint újra élés, újra éltetés, ennélfogva ha Jézus fel nem támadott volna, nem is lehetne az élet, ha nem volna az élet, nem is lehetne út.

így eszerint igenis jól be kell látnunk sz. Pál mondásá- nak nagy fontosságát, midőn ezt írja : »Ha a Krisztus fel nem támadott : tehát hiábavaló a mi prédikálásunk, hiába- való a ti hitetek is.«1 2

lm így nyugszik a krisztusi hit erőssége az Űr Jézus feltámadásának valóságán, enélkül rögtön megdől az egész kereszténység.

Jézus feltámadása az ő istenségének szükségképes jele, azért is választotta ő ezt istensége próbájának s így lévén a dolog, eszerint (Krisztusnak magáról tett e kijelen- téseit tekintvén) a többi általa művelt csudák nem is voltak elegendők, mert az ő többi csudáit a feltámadásának kellett megerősítenie és reájok a pecsétet ütni : a többi csudák hitelessége a Jézus feltámadásától függött.

Ez Aranyszájú sz. Jánosnak a szava. Az a szanhédrin, amely bősz gyűlölettel viseltetett az Űr Jézus iránt, jól tudta ezt, de a szívgonoszság miatt meghajolni nem akart, épen ezért álnokul, vesztegetések módjával akarta elnyomni ez eseménynek, a Jézus feltámadásának igazságát, hiresztel- tetvén, hogy azért üres a Jézus sírja ; mert éjjel eljővén a tanítványok, ellopták a holttestet.

Ez nem vált be, mert ugyanaz a Jézus, akinek holt- teste ellopását hiresztelték, az ő újraélő testével megjelent többször is az apostoloknak és még sok másoknak.

A főtanács gyalázatot vallván hazug híresztelésével, ama napokban azt már még sem tehette meg, hogy a meg- jelenéseket rémlátásoknak, avagy a felizgatott agy képzel1 Ján. 11., 25.

2 Kor. I. 13., 14.

7 2 NYŐaÉR ANTAL.