Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Nyőgér Antal: Urunk feltámadása

66 NyŐGÉR ANTAL. Pál. Már most világos, hogy az Isten önmaga irányában is tartozik megtartani mindazt, ami őt megilleti. A Krisztus által művelt csudáknál, mint láttuk, meg- tudjuk állapítani, hogy azokban mint közelebbi motívum a commiserátio is szerepel. E commiseratio viszonylatra mutat, Istennek speciális jósága ez az emberek, a sanyarú- Ságokkal küzdő emberek irányában. Már most, ha a több, mint három évi nyilvános földi ittjártában az Istenember, a Krisztus annyi számtalan csudájában e motívum szerint is 1 működött a cuique suum szerint is működött, szükséges az is, hogy legyen egy tette, egy csudája, amely teljés egészében per eminentiam az övé. Legyen egy csudája, amelynél e motívum a commiseratio legalább is oly módon, mint a többi csudáknál, nem szerepel. Vagyis legyen egy csudája, amely által, mint ilyen végre- hajtott által egyenest csak azt mutatja ki, hogy Ö valóban Isten ám. Ki az Is jen ? Forrása az életnek, Ö az igazi élet. Ön- magától való, léteiét nem köszöni semmi másnak, sem a valaminek, sem pediglen a valakinek. Az Űr Jézus az utolsó vacsora után amaz ünnepies beszédében mondotta »Én vagyok az élet«.1 2 Ez per eminentiam jellegzője az Istennek : tehát épen ebben legodaillőbb a Krisztushoz, kimutatnia istenségét. Ö azt mondotta az ellene támadó zsidóknak : nekem van hatalmam az életet letenni, és ismét felvenni azt. Ö benne önnön hatalmából volt meg az élet, ez szent igaz, de emberi szem, érzék ezt az ő legtulajdoniabb életét nem vehette észre, épen ezért, amikor az ő elhatározása folytán eljötté válott az idő, amelyben meghaljon, eljött az alkalom ez 4c.· ' ’ ,·;. ·' ·.· י .י · · , ׳ :' ' ' י·,·; 1 Az Ur Jézus mívelte csudáknak célja a tanítás volt, e finis-re, e földi tanító itt jártában alkalmat nyújtott a commiseratio, amely motívum fönléte mellett az ő végső célja érvényesült, mindig azáltal, hogy a csuda irgalmában részesülő maga és a szemtanuk, 11a esetleg kevesen is, megokultak, hogy a csudatevő önisteni hatalmával dolgozik. 2 Ján. 14., 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom