Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Rusznák Miklós: A görög egyház böjti fegyelme
A GÖRÖG EGYHÁZ BÖJTI FEGYELME. 669 € tekintetben a szemináriumban azt az alapelvet kezdték hirdetni, hogy az unica refectio parancsa nálunk, mint a latin egyházban, kötelező erővel bír a nagyböjt alatt, valamint a két vigilia és két ünnepnapi böjtben. Ez azonban minden egyházi rendelkezés híján van. Pusztán egyéni vélemény. Vagy van unica commestio és akkor azt fenn kell tartani a fegyelem teljes rendelkezése szerint az összes előbb érintett időkben, vagy külön egyházi határozat alapján kell a részlegesen fenntartott fegyelmet bizonyítani. Ez utóbbira azonban nincs határozott rendelkezés, csupán analógia, az pedig nem bizonyít, annál kevésbbé, mivel az egyházmegye egyetemes szokásába ütközik. Egy ember nem csinál jogszokást. Népünk az egyszeri étkezés parancsáról már fogalom- mai sem bír. Csupán három nap van évenkint, amelyen a délutáni, vagy jobban mondva az esti étkezést tartották fenn, ú. m. a nagypéntek és a két vigilia napja. Ekkor sem azonban az unica commestio miatt, vagy annak megfelelően, mert jelzett három napon is többször vesznek magukhoz ételt. b) Az egész egyházmegyében az általunk ismertetett fegyelmi intézkedés szerint hirdetik ki a böjti időt. A nép azt az időtartam szempontjából így követi is, t. i. lelki- ismeretében magára nézve a tárgyalt idő szerint tartja köte- lezőnek a böjtöt.1 Nagyböjt van tehát a vajhagyó vasár- naptól husvét első napjáig, Péter és Pál böjtje a pünkösdöt követő vasárnapra eső hétfőtől június 29-ig; sz. Mária böjt aug. 1-től 15-ig ; a karácsonyi böjt pedig tart nov. 1 Csak elvétve találkozunk e tekintetben nagyon is territoriális jellegű viselkedéssel. Néhány parochián t. i. a nagyböjtöt a latin fegyelem szerint az első hét szerdájától számítják. Hétfőn és kedden tehát, amely napokon, miként láttuk a görög egyház előírása szerint, absolut bojt van, egyes helyeken a latin befolyás következtében — sajnos — nem bőjtölnek, hanem hangos, úgynevezett utolsó farsangi mulatságot csapnak. Mivel e helytelen és a latin fegyelem félre- értésén alapuló szokásnak még a kérdéses néhány helyen is csupán az illető papnak az indolenciája, hanyagsága az oka, arról, mint szokásról, nem is emlékeztünk meg, mivel törvényes következményekre jogosító jogszokást nem tesz. Föltétlenül kárhoztatandó és kiirtandó.
