Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kmoskó Mihály: A nesibini hittudományi főiskola virágzási kora adiabenei Henana idejében
A NESIBINI HITTUDOMÁNYI ISKOLA 611 Ha Bábáj Hcnáná chaldaismusáról oly határozottan nem beszélne,1 egy pillanatig sem haboznánk megkockáztatni azt a feltevést, hogy Henáná origenismusa egyenesen Bar- Sűdaili befolyására vezethető vissza, aki tévelyeit azon időtájt kezdte propagálni Edessa városában, mikor az ottani »perzsa iskola« végét járta és bezáratása után úgy mesterei mint tanítványai lassanként haza szállingóztak, hogy félbe- szakadt tudományos működésüket Nes1bín városában újra megkezdjék. Amilyen vonzerejük van az amolyan mysztikus tanoknak, nem volna rendkívüli dolog, ha azok az edessai perzsa iskola falai közé is behatoltak volna ; no és ha ezt megengedjük, a többi érthető. A hazaszéledt tanítványok Bar-Sűdaili tanait nagy titokban egymásnak tovább adták, míg végre Hcnfmá zseniális személyében akadt valaki, ki Bar-Sűdaili mysticismusának tudományos alakot adva a nagy titkot kipattantotta. Ez persze egyelőre csak feltevés ; lehet azonban, hogy a szyr irodalom további felkutatása révén tudományosan is lesz igazolható. Ha Henáná origenismusának eredete probléma, még inkább az azé a chalkedoni christologiáé,1 2 mellyel Babáj elbeszélése után ítélve az orthodox nesztoriánusok lelki nyugalmát ugyancsak felkavarta. Mindenesetre rendkívüli jelenség, hogy Henaná a nesztoriánusok tudományos felleg- várában ily hallatlan árulást követett el saját egyházával szemben, de még csodálatosabb, hogy minden valószínűség szerint életében senki sem merte kérdére vonni doktrinális újításaiért. Első pillanatra az ember hajlandó volna e furcsa jelen- ségek okát az akkori politikai helyzetben keresni. II. Chosrau arámi felesége Sirín, akinek óriási befolyása volt a királyra, Gábriel singári archiater fondorlatai révén a monophysiták- hoz csatlakozott és a nesztoriánusokkal szemben amazokat 1 Labourt, i. m. 279. 1. azt hiszi, hogy ez az imputatio elég valószínűtlen. »Henana croyait avec Origene que les étoiles étaient des étres vivants et animées (iμψύχους) et il leur attribuait une action intelligente.« 2 Labourt, i. m. 280. 1. 40*
