Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Trikál József: Az akarat jelentősége sz. Ágoston gondolkozásában
AZ AKARAT JELENTŐSÉGE SZ. ÁGOSTON GONDOLKODÁSÁBAN. 571 denben s mikor Isten ujja érintette lelkét, mily hevés harcot kellett vívnia a megismert igazságnak a bűnös vasakarattal! És az angyalok is, akik simul ut facti sunt, lux facti sunt, hogyan vétkeztek ? A vágyak homályosították el az értelmet s mikor kialudt értelmük fénye, isti, qui cum boni creati essent, tamen mali sunt, mali propria voluntate.1 Az első ember is sciens prudensque peccavit, mert szeretete s egy- úttal akarata megváltozott s elfordult az igazságtól. Deficere ab eo, quod summe est, ad id, quod minus est, hoc est inci- pere habere voluntatem malum.1 2 Nemcsak az értelem nyújt az akaratnak működési kört, de az akarat is eltereli az észt a helyes irányból, az igaz- ságtól. így magyarázza meg sz. Ágoston, hogy tudomá- nyos szellemek, ingenia, litterata nem akarnak (non vultis) Krisztusnak hinni s nem képesek más téren sem az igaz- ságot elérni. A hinni nemakarást azután hiábavaló és hazug okoskodással (humanis ratiunculis falsis atque fallacibus) mentegetik. A modern embernek lehetnek talán kifogásai ezen okos- kodás ellen, de ne feledjük el, hogy sz. Ágoston is ugyan- csak modern ember volt a saját korában s nagyon jól tudta magáról is, miért hánykolódott oly sokáig kétségek között, s mi gátolta meg értelmét, hogy ne lássa az igazságot. Azért mondhatta is kortársainak : addig fogtok ingadozni, amíg akartok ingadozni. Addig nem juttok el az igazsághoz, míg azt elfogadni nem akarjátok. Az egyedüli orvosság az akarat- nak megfordulása. Volens teneat iám quod nolebat. Volen- tes ex nolentibus fiant.3 Mert sokszor az értelem és az akarat között az a viszony, hogy az akarat nem engedi meg az értelemnek, hogy birtokba vegye az igazságot. Sunt homi- nes, qui nolunt intelligere, et non possunt.4 Sz. Ágoston az értelmet numerusnak, az emlékezetet mensurának, az akaratot pondusnak, súlynak, egyensúlyozó1 De civit. Dei. XII. 9., 2. 2 ü. о. XII. 7. 3 Sermo in Joh. VI. 44. 4 In psal. 35., 44. és in psal. 31.,8.
