Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

szent cselekvést, hanem egyenesen áldozatot szokott jelen- teni (267. s k. 1.).

Kevés hittételt lehetne az első századok irodalmából oly sokoldalúlag beigazolni, mint ahogy Dorsch a jelen kér- désben a kath. hittudomány közfelfogását megvédelmezi. Wieland egyes kiszakított mondatból, az összefüggést tel- jesen feledve és mellőzve, hozzá azzal a bizonyos szabados- sággal, melyet el is ismertek rajta Harnackék, de amely nem mindig az igazság ismertetőjele, akarja tételét levezetni, s hogy nézetét igazolhassa, egész sor ellenkező tanubizony- ságot kénytelen tulajdonképeni értelméből kiforgatni, — égé- szén olyformán, amint ez a protestáns hittudósok táborában kezdettől fogva hagyományszerű szokás. Természetes azon- bán, hogy ez a módszer, főkép ha a skolasztikus hittudomány fogalmainak tisztaságát és következtetéseinek világosságát is oly feltűnően elhanyagolja, mint ahogy azt Wielandra Dorsch külön fejezetben rábizonyítja (305. s k. 1.), nem vezet- hét célhoz s legfölebb azon kétes értékű dicséretek lehetnek eredményei, melyeket Wieland Harnack részéről aratott, — azok is csak ideig-óráig, mert hisz a berlini neves hittudós Wieland második iratát már maga is igen lenézőleg bírálta el e szavakban : »Tudományos szempontból a mű aligha érdekelhet valakit . . .« (Dorschnál id. V.)

A vitának azonban jó eredménye lett annyiban, hogy Dorsch művében már most teljes világosságban áll előttünk a bizonyságok egész sorozata az Oltáriszentség mint áldozat mellett a legrégibb időktől kezdve, melyek egyúttal meg- oldják az idevágó nehézségeket is, főkép azt, hogy, ha az ókeresztény írók a (pogány) áldozatok fogalmával szemben tiltakozva foglalnak állást s az istenitisztelet tényeiben lég- főbb dolognak a hivő lélek belső odaadását, benső áldozati lelkületét tartják, mégsem zárkóznak el az Oltáriszentség mint valóságos és tulaj donképeni értelmű áldozat fogalma elől, mely az Egyház erre vonatkozó tanának is természet- szerű alapját képezi.

Innsbruck. Bargha Béla S. J.

IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 537