Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Irodalmi értesítő
IRODALMI ÉRTESÍTŐ. 533 sietséggel igyekezett megfelelni.1 Erre az iratra írta viszont- feleletül Dorsch a címben jelzett beható tanulmányt, melyben Wieland állításait és érvelését boncolókése alá veszi, a maga ellenérveit összegezve kifejti sezáltal a kérdést oly alapos meg- világításban tárgyalja, minőt eddig e téren hiába keresnénk. A kérdés veleje az, tulajdonképeni értelemben vett áldozatot láttak-e a keresztények a két első században Krisztus után az Oltáriszentségben, mint ezt eddigelé köz- megegyezéssel vallotta a katholikus hittudomány ; avagy valóban csak Irenaeus korában tört magának utat az a zsidó- és pogánykorból átszivárgó »legyőzhetetlen« hajlam, hogy Istent áldozattal, anyagi tárgyak — pl. akár az Oltár!- szentség — felajánlásával tiszteljük ? Wieland ez utóbbi nézet mellett küzd. Főérvei a következők : Az első keresztényeknek nem voltak oltáraik, tehát már erről az oldalról tekintve sem valószínű, hogy áldozattal bírtak. Főtanunak Arnobiust, Origenest és Minutius Febxet szólaltatja meg. Utóbbi pl. a pogányok vádjára, hogy a keresztények istentagadók, mert Istent áldozatokkal nem tisztebk, így felel: Igaz, szentélyeink és oltáraink nincsenek : »Delubra et aras non habemus.« Erre az épen nem új elen- vetésre Dorsch mindenekelőtt azzal a kortörténeti ténnyel felel, hogy az említett írók mind oly korban éltek, melyben az áldozat és áldozati oltár közelterjedtsége egyébként is kimutatható. Ha tehát a fent idézett vagy hasonló fordu- latokban látszólag tagadják a keresztény oltár létét, eleve biztosra vehető, hogy nem tagadják minden értelemben, megszorítás nélkül. Ugyanazon írók egyéb kijelentései meg is adják ama tagadó nyilatkozatok helyes értelmét. Origenes pl. egy helyen így szól ugyan : »A zsidók és keresztények a Szentírás szavát : Uradat Istenedet imádd és csakis őt szolgáld, követve .... nemcsak utálnak minden templomot, oltárt és képet, hanem készek meg is halni a tiszta Isten- fogalomért«; másutt azonban világosan megmondja, mit ért az akkori pogány közfelfogás szerint »oltár« alatt, midőn 1 Die Schrift Mensa und Confessio und P. Emil Dorsch S. J. in Innsbruck.
