Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

528

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

sorból áll és tartalom tekintetében gondolatmenete meg- egyezik az előbbiével. A pogányok és zsidók komoly figyel- meztetése után, hogy térjenek át a kereszténységre, az utolsó dolgok festésére megy át, melynél két Antikrisztust külön- böztet meg. Az első a római néphagyomány szerint meg nem halt, hanem a parthokhoz menekült Nero, aki Rómát újra meghódítja és még két császárt véve maga mellé, negyedfél évig dühöng a keresztények ellen. Ezután lép fel a tulajdon- képeni Antikrisztus, keleti király, aki hatalmas hadával megöli Nérót társaival együtt és Judaeába vonul, ahol a zsidók mint istent imádják. Végre megjelenik Krisztus a zsidók elrejtőzve élő törzseivel és megsemmisíti az Antikrisztus uralmát ; elfoglalja Jeruzsálem szent városát, ahol ezer évig tart földi birodalma és országa, mely után az utolsó ítélet befejezi az idők folyását. A költőnek Szentháromság-tana e második műben már átcsap a patripassianismusba.

Költőnkre vonatkozólag maga Gennadius, ki említi, az Instructionesből meríti adatait. Hazáját, főleg nyelvezete miatt, Afrikában kell keresnünk, ahol zsidónak született, de a Szentírás olvasása következtében felnőtt korában csak- hamar kereszténnyé lett. A legnagyobb valószínűség szerint az egyházi rendet is felvette. Az üldözések idején élt és korát а III. századba illeszthetjük, mielőtt Diocletián az egyházat sanyargatta.

Ritka készültséggel és buzgalommal tárgyalja Révay a Commodianus-kérdést, melynek külföldön terjedelmes iro- dalma van. Tizenhat fejezetre osztja művét, melyben mindent elmond, gyakran ügyes okoskodással, amit tanult, olvasott és gondol Commodianusról, akinek életét, műveit és korát boncolgatja bizonyos aprioristikus fölénnyel az idegenajkú tudósokkal szemben. Noha philologiai szempontból kiváló jártasságot árul el, aminek bővebb elbírálása nem a Hittudo- mányi Folyóirat körébe vág, egyháztörténeti és theologiai rátermettségében kételkednünk kell, mert bizony sok önké- nyes vagy átvett hibás állítást kockáztat meg. Mindjárt a bevezetésben (6. 1.) mosolyt fakaszt elhamarkodott vádas- kodása : Zubriczky azon állítását, hogy Gennadius »csak