Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Dr. Pataky Arnold: A zsoltárköltészet lélektana

2

Dlt. PATAK Y ARNOLD.

mány tárgyává. A magyarázók megfigyelték nyelvészeti és költői sajátságaikat, bámulták remek tartalmukat, a bennük megnyilvánuló vallás-erkölcsi igazságok mélységét. Jelen értekezés a bennük megnyilatkozó lélektani mozzanatokat teszi tanulmánya tárgyává egy felolvasás keretében. Min- denekelőtt szóljunk a szellemi világ középpontjáról, amint a zsoltárokból elénk tűnik, majd azután e szellemi világnak egyes mozzanatairól.1

I.

A szellemi életnek középpontja a szív (לב), és pedig nemcsak az érzelem, hanem az értelem és akarat világá- nak is. A szív a gondolkodás székhelye ; »szivében mon- dani«, egyértelmű a gondolkodással.2 A zsoltárosnak »szíve szól az Űrhoz«,3 a gonoszok »rosszat gondolnak és beszél- nek szívükben«,4 sőt magáról Istenről is azt mondja Dávid, hogy »szivének gondolatai nemzedékről nemzedékre marad- nak fenn«.5 »Szivében igazat mondani« 6 annyi mint helye- sen gondolkodni. Ami fölött az ember elmélkedik, abba »szivét helyezi«.7 Különben a »gondolat« és »szó« egyértéküek : »szívem elmélkedése okosságot szól« ; 8 sőt a »szívben való munkálkodás« is elmélkedést, tervezgetést jelent : »De ti szívben gonoszságot míveltek : kezeitek igazságtalanságot szőnek a földön«.9 Az igaz »szivével keresi a törvényt«,10 »szivében van a törvény«,11 »teljes szivével kutatja Isten parancsait«,12 és Isten törvénye »szíve közepén van«.13

1 Az idézésekben a Vulgata magyar fordítását követem ; a fejezetek és versek számai a Vulgatára vonatkoznak.

2 4, 5 ; 10 (héber szöveg) 6, 11. 13 ; 13, 1 stb.

3 26, 8.

I 27, 3 ; 73, 8 ; 139, 3.

5 32, 11.

8 14, 3.

7 47, 14.

8 48, 4.

9 57, 3.

10 118, 2.

II 36, 31.

12 118, 69.

13 39, 9.