Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
448 DR. NŐTTEK ANTAL. tulajdona. A ciszterciek nagykáptalana 1442-ben utasítja a kiküldött reformátorokat, hogy szüntessék meg azt a vissza- élést, hogy a szerzetesnek tulajdona legyen. 1 A szerzetesi fegyelem lazaságát és a szerzetesi magán- tulajdon jelenségét a középkor második felében is ugyanaz az ok idézte elő, mint a középkor első felében : az apátságok kommendába adása. Ehhez mint további ok járult az, hogy az apátok a kolostori jövedelmeket lefoglalták magáncéljaikra. »Míg az apát vagy a kommendátor bőségben úszott, addig a konvent tagjainak sok nélkülözést kellett szenvedniök. E nélkülözés fölébresztette bennök az önfentartás ösztönét ; aki tehette, pénzt szerzett önnön céljaira. így lettek proprie- táriusokká a szerzetesek. Hiábavaló lett volna a tiltakozás a monostor elüljárói részéről, amikor ők a szükséges élelem- ről, ruházatról nem tudtak' gondoskodni. Megnyíltak a klauzura ajtai is és ezzel megnyílt a szabadabb életre vezető út.« 1 2 Hazánkban is bukkanunk a szerzetesi magántulajdon jelenségeire. IX. Gergely pápa 1231-ben Uros pannonhalmi apátot fölhatalmazza, hogy néhány szerzetesét, kik tettleg bántál- mázták egymást s akik simóniás módon léptek be a kolos- torba, az emiatt való kiközösítés alól feloldozhassa. Az oklevél hátára e szavak vannak följegyezve : »Plures etiam pro denegata tibi, fili abbas, obedientia et detentione proprii, excommunicationis sententiam incurrerunt.« Ez azt jelenti, hogy a pápai kancelláriából figyelmeztetik a pannonhalmi apátot, hogy Rómába jutott értesítés szerint az ő monos- torában vannak olyanok is, kiknek magántulajdonuk van.3 A jegyzetben foglalt az az észrevétel, hogy az illetők a magántulajdon miatt kiközösítés alá estek, teljesen meg- egyezik а III. lateráni zsinat föntebb közölt törvényével. Ugyanebben a korban, t. i. а XIII. században, a magyar 1 Békefi: A pásztói apátság története. I. 79. 2 A pannonhalmi sz. Benedek-rend tört. III. 9. 3 A pannonhalmi sz. Benedek-rend tört. I. 529.
