Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Notter Antal: A szerzetesi szegénység jogi tartalma
A SZERZETESI SZEGÉNYSÉG JOGI TARTALMA. 439 szerzetesei közt а VII. századig voltak olyanok, kik pro- fessiójukban csak stabilitas conversionis-t s nem egyúttal stabilitas loci-t ígértek. Ezeknek volt egyéni tulajdonuk, sőt szolgáik is voltak.1 Hasonló állapotok divatoztak egye- bütt is. 1 2 A szerzetesi intézmény azonban úgy fejlődött, hogy a szerzetesek ne legyenek csupán gazdasági értelemben szegé- nyék, hanem hogy minden egyéni tulajdon nélkül legyenek. Ez irányzat kifejezői az imént közölt reguláknak ama ren- delkezései, melyek már eltiltják a szerzetest az egyéni tulaj- döntői. Ugyanez irányzat kifejezője az az ál-jeromosi hely, mely Gratian Decretumában is foglaltatik : »Duo sunt genera Christianorum. Est autem genus unum, quod manci- patum divino officio, et deditum contemplationi et orationi, ab omni strepitu temporalium cessare convenit, ut sunt clerici, et Deo devoti, videlicet conversi.... Rasio vero capitis est temporalium omnium depositio. Illi enim victu et vestitu contenti nullam inter se proprietatem habentes, debent habere omnia communia.«3 Mindamellett ezzel a szegénységgel összeférőnek tar- tották azt, hogy a szerzetes, ha papi működést folytatott, a papokat megillető tizedeket s oblatiókat kapja. Erre nézve I. Ince pápa így rendelkezett : »Si monachus ad clericatum promoveatur, beneficia ei pleniter, et annonae, et decimae donen- tur, absque ulla minoratione et dilatione, ut quanto melius possit, juxta possibilitatem suam, quando necessitas exti- terit, ad opera ecclesiastica, et ipsam restaurandam ecclesiam adjutorium faciat.«4 A papi működést végző ily szerzetes mindezeknek a vagyoni dolgoknak tulajdonosává lesz (»donen- tur«) ; arról szó sincs, hogy az ő kolostorának jutnának e vagyoni szolgáltatások ; azok egyenesen ő neki járnak, 1 Könyvem 288. 1. 2 Az 517. évi epaoni zsinat (c. 8.) említi, hogy a szerzetes- nek lehettek ajándékozott rabszolgái. Scherer id. m. II., 825. 1., 121. jegyz. 3 Can. 7., С. XII., qu. 1. 4 Decretum Gratiani сап. 22., С. XVI., qu. 1.
