Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 387 célra szükséges, Istentől jogot nyert és ezzel a joggal köte- les is élni. De a közjót csak úgy óvhatja meg, ha joga van azokat, akik a társadalom java ellen cselekesznek, meg- büntetni és a rossztól visszatartani. Vagyis a büntetés a társadalom rendjének, békéjének, javainak megőrzésére szűk- séges, ezért van joga az államhatalomnak büntető törvé- nyékét hozni.1 így a büntető törvények hozásánál és az igazságszolgáltatásnál ezen főelv legyen az irányadó. Ezen elvből pedig a következő igazságokat vonhatjuk le. 52. Mivel — mint fentebb láttuk — a társadalom java, a közjó nemcsak abban van, hogy a vagyon és birtok biz- tonsága legyen meg az emberek között, hanem, hogy a társadalomban az erény virágozzék, így a büntető törvény- nek mindarra ki kell terjednie, ami az erényes életet, az erköl- csösséget a társadalomban aláássa. És mivel az állam köteles az egyesek »javát« előmozdítani, oltalmazni és mivel az egyes emberek legfőbb, legelső »java« az erény, azért köte- lessége mindazt hatalmával megakadályozni, ami ezen jót a társadalomban veszélyezteti. Mint Sz. Tamás mondja, ami »in multitudinis corruptelam corporalem vel spiritualem« van, azt üldözni köteles.2 így — hogy csak néhány példát hozzunk fel — mások erkölcsének aláásása, kerítés, leány- kereskedés, pornográfia, csábítás által; meg mások becsű- létének, hírnevének megrontása hazugság, gyanúsítás által, legalább époly szigorúan büntetendő, mint a vagyon, vagy az élet elleni bűnök. így a mai társadalom nebántsvirágát, a sajtót, amely ezen vétkeket a társadalom legnagyobb kárára, romlására nyíltan űzi, megrendszabályozni és nagy büntetésekkel elriasztani szigorú kötelessége az államnak. Másodszor, mivel a közjó előbbre való mint az egyesek java, azért azt, ami egyenesen a közjónak árt, azt az állam mindenekelőtt köteles büntetni, még pedig sokkal szigo- ríibban, mert nagyobb kárt okoz a társadalomnak. így izgatás, lázi tás, osztálygyűlölet szítása, az államhatalom legyalázása, az erkölcsi törvények kigúnyolása, a vétkek, a gonosz1 C. Gentes, lib. III. c. 147. 2 S. Th. II. II. q. 68. а. I. 26*
