Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 369 firmiter nihil constat per rationem practicam nisi per ordina- tionem ad ultimum finem, qui est bonum commune«.1 29. Szintén ilyen szociális érzék vezeti sz. Tamást erénytanában. Nem beszélünk a természetfölötti erények- ről, sem a szeretetről. Csak a természetes erkölcsi erényeket vesszük vizsgálódásunk tárgyává. Az ember nem tökéletesen jön a világra, tökéletességét cselekedetei által kell elérnie. Ezt akkor érte el, ha tökéle- tes a jóságban.1 2 Az Isten az emberben öntötte ezen vágyat és törekvést; ez vezet és irányít minden cselekedetben.3 De az ember sajátos tökéletességét csak akkor éri el, ha minden cselekedetében az ésszerű jót valósítja meg, józan eszét követi.4 Az embernek ezen észszerű java pedig — mint már mondot- tűk — abban van, hogy a hármas viszonynak, Istennel, önmagával és embertársával szemben teljesen megfelel. Tehát, aki tökéletes ember akar lenni, ezen hármas viszonyból eredő kötelességeit kell teljesítenie. Ezen kötelességek betar- tására az akarat az ő természetes erejével nem elegendő. Megvan ugyan az általános törekvés a jóra, de mivel az emberi cselekedetek egyes javakra, tárgyakra irányulnak, azért szükséges, hogy az akarat különös szerzett hajlamok révén legyen hajlandó az egyes javak után való törekvésre.5 6 7 Ezen szerzett hajlamok az erények. így az erény azon lelki tulajdonság, amely jó és helyes cselekvésre képesít. »Virtus humana est quidam habitus perficiens hominem ad Ъепе operandum«.* Vagy — mint sz. Tamás másutt írja — az erény arra segít, hogy szabad akaratunkkal helyesen csele- kedjünk. »Nihil est enim aliud actus virtutis quam bonus usus liberi arbitrii«."1 30. Milyen erényekre van tehát az embernek szüksége, 1 S. Th. I. II. q. 90. а. II. ad 3. 2 de ver. q. XXII. а. VII. — C. Gentes, 1. III. c. 16., 22. 3 S. Th. q. 60. а. II. — I. II. q. 10. а. I. 4 S. Th. II. II. q. 47. а. I. 5 S. Th. I. II. q. 60. а. V. ad 3. — I. II. q. 54. а. III. e. 6 S. Th. I. II. q. 58. а. III. c. 7 S. Th. I. II. q. 55. а. I. ad 1. Hittudományi Folyóirat. 1909. 25
