Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Paluscsák Pál O. P.: A közjó sz. Tamás erkölcstanában
A KÖZJÓ SZ. TAMÁS ERKÖLCSTANÁBAN. 357 interius principium actuum homini sibi subjecto, ita etiam Deus imprimit toti naturae principia propriorum actuum«.1 10. Ezen örök törvény közlése a teremtményekkel kétféle. A nagy természet és az esztelen teremtmény öntudatlanúl, vagy ösztönszerűleg követik ezen törvényt. Isten a terem- tett dolgoknak erőket adott, és azokat ezen erők által a nekik megfelelő tevékenységre irányította. Azokban az örök tör- vény »impressio activa principii intrinseci.1 2 Az örök törvény bennük van »per modum interioris principii motivi«.3 Az érzéketlen világban megvan a természet törvénye, az állat- bán az ösztön ; mindkettő Istentől, mint a természet alkotó- jától. De öntudatlanul és szükségszer illeg követik ezen tör- vényt. 11. Az ember azonban eszes lény, tehát céltudatosan és szabadakaratból cselekszik, miért is Isten örök törvényé- nek, irányításának másképpen van alávetve mint a többi lény. Az ember nemcsak irányítva lesz, ezen irányítást nem vakon követi, hanem önönmagát is irányítja. Mert Isten az embert gondviselésének és kormányzásának részesévé tette ; az eszes lény magamagának is viselje gondját és önmagát is kormányozza. »Participat igitur rationalis creatura divinam providentiam non solum secundum gubernari sed etiam secundum gubernare, gubernat enim se in suis actibus propriis et etiam alia.4 így az ember az örök törvényt eszes természetéhez megfelelően nyerte az Istentől.5 Az ember pedig elméjével és akaratával cselekszik, így azon irányítás- nak, amelyet Isten adott az embernek, az észben és az akarat- bán kell lennie. Isten adott az embernek »naturalem inclinati- onem ad debitum actum et finem«, azáltal, hogy elménknek erőt adott, hogy a jót a rossztól megkülönböztessük, és aka- Tatunknak törekvést az embernek megfelelő célra.6 Más 1 S. Th. I. II. q. 93. а. V. 2 S. T11. I. II. q. 93. а. V. ad 1. 3 S. Th. I. II. q. 93. а. VI. 4 C. Gentes, lib. III. e. 113. és 114. 5 S. Th. I. II. q. 93. а. VI. ® S. Th. I. II. q. 91. а. II. — I. II. q. 94. а. I.
