Hittudományi Folyóirat 20. (1909)

Irodalmi értesítő

IRODALMI ÉRTESÍTŐ.

347

lehet spontán megnyilatkozás az, ami az emberben szükség- képen végbemegy ? Ez itt tökéletes fogalom-tohuvabohu.

S ez a káosz tovább folytatódik. Pauler is szükségesnek tartja, hogy az etikának bizonyos mozgató erővel kell ren- delkeznie, mely az eszmény megvalósítására ösztönözzön. Ezt a mozgató erőt szerző szerint a norma adja meg az erkölcstannak, azért állította fel ő is a maga hármas nor- máját, mert, úgymond, »norma nélkül nincs mozgató erő, mely az ideál megvalósítására ösztönözzön«. (169.)

Ennél az ismeretelméleti tévedésnél is kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy Pauler a maga kriticizmusát, melyet mindenre alkalmaz, csupán a saját nézeteire elmu- lasztotta alkalmazni. Az önkriticizmus eme hiányából ered aztán, hogy a szerző eléggé köznapi fogalmakat sem tud egymástól megkülönböztetni és elválasztani. A »normának«, amint a neve is mondja, nem természete, nem feladata, hogy serkentsen, ösztönözzön, mozgató erőt nyújtson; a norma eligazít, mértékül szolgál, irányt mutat. Az etikában a mozgató, az ideál felé serkentő erőt nem a norma szol- gáltatja, hanem a fejlettebbeknél az etikai elveknek ész- szerűsége, megokadatoltsága, fenköltsége, a kevésbbé fej- letteknél pedig a helyes szankció. Ez mozgat, ez serkent. Mire serkent ? Arra, hogy a normához alkalmazkodjunk.. A normának, mint olyannak, a serkentéshez semmi köze. Kant alapján álló etikusnak meg épenséggel nem lenne szabad emlegetni az etikai mozgató erőt, mert a leglénye- gesebb kérdésekre való vállvonogatásban, ignoramus-okban erő nincsen. Ilyfajta etikával nem lehet erkölcsös életre serkenteni a pusztuló energiájú, kéjéhes intelligenciát és a■ romlásnak indult démoszt. A Pauler-féle kantizmusra, »то- rale sans obligation ni sanction«-ra is érvényesek Schopen- hauernek szavai : »Gondoljuk csak meg, mit akar ez jelen- teni : az emberi öntudat, a külvilág és annak minden ténye és tapasztalása kivonatik lábunk alól. Nincs semmi, amire támaszkodhatnánk. De hát mibe is fogódzkodjunk ? Néhány egészen elvont, még teljesen tartalmatlan fogalomba, amelyek szintén a levegőben függnek. És ime, ezekből, sőt csupán