Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Metzger Márton: IV. Amenophis, a monotheista pharaó
IV. AMEXOPHIS, A MONOTHEISTA PHARAÓ. 23 a főhelyet biztosítani, amit esetleg szintén lehetne mono- theistikus vonásnak minősíteni. De ezen feltevés ellen rög- tön felszólal azon körülmény, hogy ezt apja már megtette. Amon kultuszát emelte minden többi kultusz fölé. Ha IV. Amenophisnak ilyen törekvései is lettek volna, ezekkel teljesen ellentétes irányban működött. Mert akkor neki az apai Amon-kultuszt kellett volna előmozdítania, mire ő nemcsak a kész talajt találta volna, hanem egy virágzás- bán levő és eszméinek teljesen megfelelő kultuszt, hogy a papságban kínálkozó hatalmas támaszt ne is említsem. Mert ha csak egyet a sok közül akart volna első helyre juttatni és azt a többiek fölé emelni, erre ő kész és telje- sen konszolidált állapotot talált, és utóvégre mindegy lett volna, hogy a sok közül kit emel első polcra. Én távolról sem akarom tagadni, hogy IV. Amenophis az Aten-kultuszt akarta a többi kultusz fölé emelni, hanem csak azt, hogy ezen eljárásának antipolythéistikus meggyőződés, vagy mono- theistikus törekvés lett volna az indító oka. IV. Amenophis továbbá letette apai nevét, mely az Amon-kultuszszal ezen név ismeretes jelentése szerint is szorosan össze volt forrva, és felvette a Chunatin nevet. Ebben is teljesen apja példáját követte, illetve ősei példáját, kik az Amenophis nevet családi név gyanánt használták, hisz ő e néven a negyedik. Ezzel is azt akarta mutatni, hogy valamint apja magát Amon dicsőségének tartotta, úgy tartja ő magát Aten dicsőségének és fiának. Ezen eljárása is mutatja, hogy apja működése neki minta gyanánt szol- gált, és hogy többet nem akart tenni mint a mennyit apja tett. így vagy apját is monotheista pharaónak kell tarta- niok és vele még sokakat, kik egyik isten tisztelete körül buzgólkodtak, vagy őt sem nézhetjük annak. Arról semmi adatunk nincsen, hogy IV. Amenophis újítása valami nagyobb nehézségbe ütközött volna. A nép legfeljebb némi reakciót látott az Amon-kultusz ellen, kinek papjai persze fájlalták előkelő pozíciójuk elvesz- tését, de nem lévén létkérdés, , erősebb mozgalmat nem támasztottak. A napkultusz pedig ősrégi volt, sokkal
