Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Bangha Béla S. J.: A szabadakarti tény előrelátása az isteni értelemben
A SZABADAKARATI TÉNY ELŐRELÁTÁSA AZ ISTENI ÉRTELEMBEN. 225 feltétlen határozatot is, hogy tehát ezen és nem ellenkező irányban fogja együttható közreműködését meghatározni. Ily kép a nehézséget látszólag játszva oldtuk meg : hiszen eszerint az isteni közreműködés meghatározása csakis a középismeretet tételezi fel, ez pedig a szabadakarati tény szabadságát nem érinti, hanem egyenesen feltételezi. Csakhogy e megoldás nem is több a látszólagos meg- oldásnál. A középismerethez fordulnunk e téren céltalan ; a kérdést elodázhatjuk, de meg nem oldhatjuk vele. A közép- ismeret ugyanis, mint minden ismeret, fogalmilag és lénye- gileg követi s nem alkotja tárgyát; leleplez, felfedez, észre- vesz olyasmit, ami tőle teljesen függetlenül s már mintegy őelőtte létezik vagy lehetséges, de semmi esetben sem működhetik közre tárgyának kialakulásában, semmikép sem módosíthatja az alany és állítmány felismerendő viszo- nyát; hiszen egyébként megszűnnék benható jellege, az ismeret nem volna többé a dolgok képe, a valóság hű és másítatlan tüköré, az ismeret nem volna többé — isme- rét. Ami tehát a szabadakarati tényben a középismeret közbejötté nélkül nincs meg, az általa sem jöhet benne létre. Ha a dolgok való folyásában a szabadakarat a választás tényének és irányának nem valóban önálló oka s eldön- tője, akkor lűú minden segítségkérés a középismerettől, mely úgysem ismerhet fel az akarati tényben olyat, ami nélküle nincs meg benne. Ha akkor, mikor az akarat »dönt«, az isteni együtthatás iránya már előzőleg és előre meg van határozva, úgy hogy az akarat választóképessége tényleg most már csakis egy bizonyos irányban érvényesülhet s a döntés voltakép sehogyan sem függ tőle : mily igaz érte- lemben mondhatjuk el akkor, hogy Isten a középismeret által előre tudta, mily irányban fog az akarat szabadon dönteni, »amennyiben a döntés az akarattól függ« ? Hiszen tényleg nem függ tőle ! S ha tényleg sohasem áll be az az eset, hogy Isten az akarattal mindkét irányban teljes-egyen- lően kész közreműködni : mi az értelme akkor annak a mon- dásnak, hogy Isten előretudja, mit választana akaratunk, ha és amennyiben mindkét irányban egyként rendelkezé
