Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Pataky Arnold: A legújabb oxyrhynchosi evangélium-töredék
212 DR. ΡΑΤΛΚΥ ARNOLD. általánosságban beszél: szembe akarja állítani az örök élet vizét oly vízzel, melynek eredete és tisztasága felől az ember sohasem lehet bizonyos. Mintha azt mondaná a fürdésével dicsekvő papnak : Te megmosdottál abban a víz- ben, amelybe mindenféle tisztátalan állatot vethettek ; azt hiszed, megtisztultál, pedig talán újabb rituális tisztátalan- ságba estél. A szerző eltekint az egyes ténytől; fontos elvi kérdésről van szó. Sulzbach azt hiszi, hogy a »kutyák és sertések hullái« csak az aram eredetinek helytelen olvasása folytán kerül- tek a görög szövegbe. Ugyanis !תיבלכ יךזחר könnyen téveszt- hető össze ץרדחו Ггл״־пе1. Ámde תיבלכ vagy תיבלכ »tintahalat« jelent, melyet Rabbi Selomo Jichaq »tisztátalan kis halnak« mond, ןירזח pedig »töviseket« jelent. Krisztus ellenvetésé- nek tehát ez volna az értelme : »Te tisztának gondolod magadat, holott oly mocsárban fürödtél, mely telve van tintahalakkal és szeméttel.« Ezt a feltevést azonban lehe- tétlenné teszi a βέβληντατ (βάλλω-tól), melynek értelme mindig a belevetés. Jellemző, hogy a 36. sor együtt említi a »parázna nőket« a síposokkal. Jézus korában az egész világon ismerték a szir és zsidó énekes- és zenésznőket, kik tömegesen járták be a városokat, erkölcsösségük pedig nagyon is kétes hírű volt. Eusebius is szól egy héber betűkkel írott evangéliumról, mely a szolgákra bízott talentumoknál együtt említi a pa- rázna asszonyokat a zenésznőkkel.1 Hogy ez az evangélium azonos-e az Evangélium secundum Hebraeos-szal, Eusebius szavaiból még nem dönthető el. A kéjnőkkel és énekesekkel való összehasonlítás mutatja, mire céloz Jézus. Ök is felcicomázzák, mossák, kenegetik magukat, hogy a gyanútlan embert magukhoz édesgessék, ho- lőtt bensejük telve van skorpiókkal. Ez a kemény kifeje- zés pompásan jelzi a veszélyt, melyet a hozzájuk közeledő 1 Patr. Gr. XXIV. c. 685. επει de το ti; ημάς ήχον εβραϊχοΐς χαραχτήρστν εναγγέλτον τήν απειλήν ον κατα τοϋ άποχρύψαντος Ιπήγεν, αλλά χατα τοϋ άσαπως εζηχότο; — τρεί; γάρ δούλου; περιείχε, τον μεν χαταφαγόντα τήν ϋπαρξτν τοϋ δεσπότου μετά πορνών καί αιλητρίδων . . .
