Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Az Aquinói-Szent-Tamás-Társaságból
186 VEGYESEK. úgyszólván teljesen közömbös, a könnyebbnek látszó gya- korlati fiolzofiára veti magát s e téren minden kritika nélkül kapkod a legbizarrabb és legvakmerőbb theoriák, a lég- képtelenebb jelszavak után. Igaz-e valami és hová vezet, az mellékes ; csak izgassa a képzeletet és hízelegjen a szenve- délyeknek. így születtek és találtak hitelre a szocializmus utópiái, képzelt társaságai, melyeket csak bölcseletileg teljesen iskolázatlan fők találhattak megvalósíthatóknak. A bölcse- leti felületesség műve Marx történelmi materializmusa is, mely csak az anyagi erőket és gazdasági javakat ismeri el az emberiség életének tényezői gyanánt s a társadalomból minden eszmei tényezőt ki akar küszöbölni. Ugyanígy vélekednek a mi úgynevezett társadalomtudósaink is, akik nyíltan hadat üzennek a vallásnak, erkölcsnek és hazának s az emberi haladás feladatának az ideálok lerombolását, az anyagra, haszonra és élvezetre alapított társadalmat tekin- tik. S ezen felforgató tanok nem maradnak a könyvekben vagy tantermekben, hanem megmételyezik ifjúságunk egy részét s mindegyre jobban behatolnak a tudatlan nép lelki világába. Különös előszeretettel bölcselkedik azonban korunk bizonyos ethikai kérdésekről, kivált a sexuális életről. Divatba jött a sexuális élvezet teljes szabadságának hirdetése és védelmezése. Igaz, hogy az emberek eddig sem voltak angya- lók s már régóta divatban van a Herrenmoral. De eddig legalább megvolt az emberekben a szégyenérzet ; aki a tisztességes névre igényt tartott, annak nem jutott eszébe a bűn korlátlan szabadságát nyilvánosan vitatni, az erkölcsi és esztétikai rútságot piacra vinni, mint ma teszik. Ez már igazán az állat teljes felülkerekedése, az ész detronizációja az emberben. Ez a majomelmélet morálja, valóságos psyeho- patbia sexualis, mely megfertőzteti az irodalmat és képző- művészeteket s annyira elveszi az emberek eszét, hogy néha még komoly és okos emberek sem látnak különbséget Shakespeare és Arcübasew közt. Itt már nemcsak az elkölcs, az ideálok és a jóizlés vesztéről van szó, hanem társadalmi
