Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
174 DK. KISS JÁNOS. állítására, kivált amikor már előre birtokában volt mind a kettő fogalmának. Miként a régiek, úgy az újkori iskolások is visszavezetik az oksági elvet az ellentmondás elvére s ennek a vissza- vezetésnek különböző alakot adnak. így jónak látom meg- emlékezni Mercier visszavezetéséről, melyet a katholikusok nemzetközi tudományos kongresszusán adott : 1 Legyen A új dolog, mely azzal, hogy új, mutatja esetleges voltát. Egy- részről A esetleges vagyis lényege nem foglalja magában létezését. Másrészt A van. Próbáljuk meg, eltekinteni a létrehozó októl, mire jutunk ? Ha A lényeg mind a két mon- datban alakilag azaz igazán ugyanazt a lényt jelenti, akkor két teljesen ellentmondó mondatot nyertünk : A létezik és A nem létezik. Hogy ezt az ellentmondást kikerüljük, azt kell mondanunk, hogy az A lényeg kifejezés nem igazán és tulaj- donképen (formellement) azonos a két pillanatban : az első pillanatban a lényeget magára hagyatva jelenti ; a második- bán pedig a lényeget nem magára hagyatva, hanem az ok hatása alatt. Ennélfogva, hogy az ellentmondás elvét meg ne sértsük, azt kell mondanunk, hogy minden esetleges lény szükségképen okot kíván. Az azonosság elvére közvetetlenül nem vezethető vissza az oksági elv, épen mert némi fogalmi összetétel van benne, de közvetve igen, amennyiben t. i. az ellentmondás elve visszavezethető az azonossági elvre. Újabban igen gyakori eljárás az oksági elvet az elégséges alap elvére visszavezetni, következőképen : Valamely új dolog vagy az esetleges létezik. Hol bírja létezésének alap- ját ? Az összes lehetőségeket elsorolva nem lehet önmagától, hiszen, hogy sz. Tamással szóljak, »nem lehetséges, hogy valami létesítő oka legyen önmagának, mert akkor önmagá- nál előbb volna, ami lehetetlen« ;2 nem lehet semmitől, ez szót sem érdemel ; nem lehet a puszta lehetőségtől sem, mert különben minden lehetséges mindig volna ; tehát más- tói kell lennie. Egyéb lehetőség nincs. 1 Compte Rendű, 1904. 1904. bölcseleti rész, 317. old. 2 Summa th. p. I. qu. 2. art. 3. Secunda via.
