Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
148 DR. KISS JÁNOS. élet után halál következik s az elsorolt összes esetekben az ok a két egymást követő jelenségen kívül esik. Ha egy súly támasztékát eltávolítóm, a súly leesik s én bizonyosan tudom, hogy a leesés tulaj donképeni oka nem a támaszték eltávolí- tása volt. A megszokás nem is mindig szükséges az okság felismerésére, a természetben jártas ember néha egyetlen jelenségből megállapítja az igazi okot. Kant Emánuel Hűmétől átvette az okság fogalmát, de nem az ok eredetéről szóló felfogást. Kant szerint az ok és okozat fogalmát nem a tapasztalatból nyerjük, hanem magunkban, ítélőképességünkben bírjuk mint annak egyik természeti minősültségét, kategóriáját, mely arra való, hogy általa az érzékelt világ jelenségeit rendezzük s vele az okság elvét megalkossuk. Ámde az ily velünk született kész minősültségek, kate- góriák létét semmi sem bizonyítja, bizonyítás nélkül pedig semmi olyas el nem fogadható, ami nem közvetetlenül szembe- szökő. Sőt ellenkezőleg nyilvánvaló, hogy mi az okság fogai- mát a valóságos okságból vonjuk el, mint minden oly dologét, amely előttünk megjelenik. így a test fogalmát a testből, a meleg fogalmát a tényleges melegből, a mozgás fogalmát a tényleges mozgásból, a villamosság s az összes természeti jelenségek fogalmát magukból a jelenségekből ismerjük meg ; miért tegyünk hát kivételt a legáltalánosabb jelenség- gél, az oksággal ? Kant nem ott keresi az okságot, ahol van, hanem ott, ahol nincs ; nem ott keresi, ahol az nemcsak van, hanem nyilvánvaló is, a való világban, hanem ott, ahol senki sem tud róla, az ítélő alany minősültségében. Ily kép Kant a metafizika ellen küzdve teljesen alaptalan méta- fizikát űz, amikor alaptalanul nem érzékelhető valóságokat állít s ilyenekkel helyettesíti azt, ami nyilvánvaló s főbb elemeiben érzékek alá esik. És ki hinné el azt, hogy a rajtunk kívül levő világ — mint Kant ismét alaptalanul állítja — magában véve zűrzavaros, rend nélkül való s csak mi tesszük azt rendezetté az okság fogalma és törvénye által, melyet ítélő elménk a világ jelenségeivel összeköt ? Ki hinné el azt, hogy 11a én Kant valamely művét olvasom, nem a könyv
