Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ÉLTRŐL. 147 érezzük s ebből elménk megismeri, mi az okság s mik annak elemei. Ha valami külső tárgy hat ránk, érzékeink tanúsít- ják a tárgy hozzánk való közeledését s velünk való érint- kezését, továbbá az ennek nyomában bennünk előállott változást ; eszünk ebből megismeri, hogy ezt a változást a velünk érintkezett tárgy okozta. Végre amikor valamely külső tárgy hat a másikra, külső érzékelésünk ugyan csak a dolgok egymásutánját tanúsítja, hogy t. i. egy tárgy bizonyos állapota után egy másiknak meghatározott állapota követ- kezik, pl. kalapácsütés nyomán darabokra törött a kő, de az ész felismeri azt, hogy az egyik tárgy bizonyos álla- potában csakugyan hatással van a másikra s ebben változást létesít. Ilykép az okság háromféle eseténél felismeri az ész az egyes okot s abból elvonja az okság fogalmát. E felfogással szemben Hume Dávid azt tartja, hogy az okság fogalma kizárólag tapasztalásból, érzékelésből szár- mazik olykép, hogy hasonló jelenségek után többször, sőt mindig hasonló más jelenségeket látunk következni s ennek következtében megszokjuk, , hogy bizonyos jelenség után bizonyos más jelenség jön : az előbbi az ok, az utóbbi az okozat. Ez az elmélet nyilvánvalóan téves, mert hiszen az okság nem egyszerűen időbeli egymásutánban áll; lehet- ne к és vannak időben egymást követő események a nélkül, hogy okozati összefüggésben volnának, egyszerű emberek és tudósok egyaránt különbséget tesznek okozati és más- honnan származó egymásután közt, a tudomány téves okmegjelölésnek, latinul captio non causae ut causae-nek nevezi azt a téves okoskodást, melyben valaki a nem-okozati egymásutánt okozatinak veszi, azért az ok fogalma csupán az egymásután észrevevéséből és megszokásból semmikép sem származhatik, hanem az egymásután érzéki észrevevéséhez hozzájárul az egymásból származás észbeli megsimerése. Az éjjel nappal után s a. nappal éjjel után következik, okozati összefüggés nélkül. Az óramutató előbb az egyen van, majd a kettőre megy, a nélkül, hogy az előbbi jelenség oka volna a következőnek. Mozgás után nyugalom, nyugalom után mozgás, betegség után egészség, egészség után betegség, 10*
