Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis
140 DR. MIHÁLYI! ÁKOS. epiklézis rövid idő alatt kihull, a nyugati egyházban álta- lános lesz a nézet, hogy a konszekráció egyedül az Ur szavai- nak elmondására történik ; míg a keleti egyházban, ahol megmarad az Ur szavai elmondása mellett az epiklézis, a konszekrációhoz ezt is szükségesnek tartják. Ha már most kér- dezzük, mikor történik az átlényegülés ? Azt felelik, a nyugati egyházban az Ur szavai elmondására ; a keleti egyházban pedig a konszekráció kezdődik az Ur szavai elmondásával, de csak az epiklézis szavaira nyer bejejezést Más szentségeknél is van hasonló külömbség a keleti és nyugati egyház között ; ami érthető is, mert Krisztus Urunk is specie nem határozta meg a szentségi szavakat, hanem ezeknek meghatározását az egyházra bízta. Máskép határozta ezt meg az Oltáriszentségre vonatkozólag az idők folyamán a keleti egyház és máskép a nyugati. A szentség létrejöttéhez pedig föltétlenül szükséges az intentio ministri, mert csak az ezen szándékkal elmondott szavak bírhatnak hatállyal. A nyugati egyházban a papnak akkor van szán- déka létrehozni a szentséget, mikor az Ur szavait ismétli. Míg a keleti egyházban a pap szándéka az Ur szavai és az epiklézis által konszekrálni ; következésképen ott az Ur szavai elmondása még nem lehet teljes konszekráció, mert a papnak nem is volt szándéka csak ezen szavakkal végezni el a konszekrációt. Ezen nézetet vallják Schell, Battifol, Rauschen, Baumstark. Magam is azt vallom, hogy az ilyen kérdéseket nem szabad apriorisztikus elméletek alapján eldönteni, hanem tekintetbe kell venni a történeti fejlődést, s ezért magukat a forrásokat kell tanulmányozni. Dolgozatom első és máso- dik részében lehetőleg teljesen igyekeztem összeállítani az epiklézisre vonatkozó forrásokat. Ezek alapján könnyű itéle- tét mondani az epiklézisről kialakult nézetekről. Aki ezeket a forrásokat elfogulatlanul, de — és ezt hangsúlyoznom kell — szerves kapcsolatban az egyházi tan fejlődésével vizsgálja, föltétlenül a második nézetet tartja helyesnek és a források által beigazoltnak. Nem áll az, hogy az első három század- bán határozatlanul csak a nagy imádságnak tulaj doni tót-
