Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis
120 DE. MIHÁLYFI ÁKOS. a híveket, hogy az Űr szavainak : Ez az én testem, mikor azokat a pap az oltárnál elmondja, teremtő erejük van, mellyel az oltárra tett áldozati kenyeret és bort Krisztus testévé és vérévé változtatják. Nem taníthatta volna így a híveket, ha arról lett volna meggyőződve, hogy az átlénye- gíilés eszközléséhez szükséges alkotó elem az epiklézis könyör- gése is. Viszont midőn rámutat a Szentléleknek a sz. misében megnyilatkozó csodás működésére, melyet a liturgikus epiklézis oly plasztikusan kidomborít, ezzel korántsem jő ellentétbe föntebb idézett világos tanításával a konszekrációt illetőleg. Amit a papságról írt művében mond, hogy t. i. nem a pap, hanem (mikor a pap a konszekráció szavait elmondja) a Szentlélek eszközli a kenyérnek Krisztus testévé való átváltozását, ma is aláírhatja minden hittudós. És hogy a zárójelbe tett kiegészítő gondolat Krizosztom leiké- ben is megvolt, mutatja a nagycsütörtöki beszéd minden kétséget kizáró kijelentése: Az Űr szavai elmondásával egyszerre történik az átlényegülés. A de coemeterio et cruce beszédből pedig semmi követ- keztetést nem lehet vonni a konszekráció időpontjára vonat- kozólag. Mert az ott mondottak nem csupán a liturgikus epiklézisre, hanem az egész konsrekráció-kánonra vonatkoz- nak. Aranyszáju sz. János megrója a híveket azért, hogy míg a konszekráció-kánon alatt mély csendben és áhítatba elmerülve vannak, közvetetlenül az áldozás előtt, amely pedig a konszekrációkor létrejött nagy misztérium kegyel- meiben részesíti a hívőket, zavargás és tülekedés által botrányt okoznak. Hogy mikor és mely szavakra történik a kenyér- nek Krisztus testévé való változása: azt aranyszáju sz. János itt egy szóval sem említi. Aranyszáju sz. János tehát tanúságot tesz ugyan a liturgikus epiklézisről ; de ép oly határozottan kijelenti azt is, hogy a konszekrációt egyedül az Űr szavainak tulajdonítja. Sz. Efrém korában a szír liturgiában már benn volt az epiklézis. Az ő nyilatkozatai ugyanis erősen emlékeztet- nek sz. Jakab liturgiájának epiklézisére.
