Hittudományi Folyóirat 20. (1909)
Dr. Mihályfi Ákos: Az epiklézis
AZ EPIKLÉZIS. Második, befejező közlemény. II. szentatyák nyilatkozatait vizsgálva, két szempontra kell figyelnünk : ismerik-e a liturgiákban előforduló epiklézist és ha ismerik, tulajdonítanak-e annak konszekráló erőt. Vizsgálódásunkat mindenesetre megnehe- zíti az a körülmény, hogy az ősegyházban a titokfegyelem miatt nagyon óvatosan és csak nagy általánosságban beszél- nek az Oltáriszentségről. A Didachében van ugyan szó az Oltáriszentségről úgy is mint a lélek eledeléről, úgy is mint áldozatról : de nincs említés sem a konszekrációról, sem az epiklézisről.1 Az első, aki a konszekrációról említést tesz, sz. Jusztin apologéta. Nagyobb apológiájának 66-ik fejezetében a követ- kezőket írja az Oltáriszentségről : »Nem mint közönséges kenyeret és közönséges italt vesszük ezt magunkhoz, hanem miként Isten igéje által a mi Megváltónk Jézus Krisztus emberré lett, testet és vért véve magára a mi üdvösségünkért : ép úgy arra vagyunk tanítva, hogy a tőle származó imádságszó erejével meg- áldott eledel, amely által a mi vérünk és a mi testünk az 1 V. ö. Struckmann, Die Gegenwart Christi in dér heiligen Eucharistie nach den schriftlichen Quellén dér vornizanischen Zeit. (Wien, 1905.) 1—19. 1.
