Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
92 DR. SCHÜTZ ANTAL. tokra, hol hőalakulások mennek végbe, és mindenütt mértéke közvetlenül a kötött energiának s közvetve természetesen a szabad energiának is, és így megmutatja, mely irányban és meddig mehet az energiaátalakulás. Az entropia egészen máskép viselkedik, mint az energia ; viselkedését kimondja e törvény : Az entropia meghatáro- zott mennyiség, mely a folyamat végén vagy megmarad, vagy megnövekszik, de soha nem kisebbedik. Ez a második alaptételnek legáltalánosabb fogalmazása. Hogy azonban egész tartalma s jelentősége kifejezésre jusson, segédtételre szorul : a megfordítható körfolyamatokban az entropia = const. (teljes differenciál); meg nem fordítható kör:'olyamatokban vagy állandó vagy nagyobbodó ; hogy melyik a kettő közül, ezt jelenti ki a segédtétel, mely pl. Clausius posztulátumában is ki van fejezve : A tényleges természeti folyamatokban energetikailag zárt rendszerben az entropia csak növekedhetik. Ha egy rendszer összes hőenergiáját két összeadandóra bontjuk, az egyik a szabad, a másik a kötött energia lesz. Ez utóbbi osztva az abszolút hőfokkal lesz az entropia; az előbbi osztva az abszolút hőfokkal nevezhető ektropiának ; s akkor egyetemleg azt is mondhatjuk, hogy energetikailag zárt rendszerben az entropia folyton növekszik, az ektropia arányosan csökken. Egy-egy rendszernek entro- piája csökkenthető, — de csak külső rendszerek entropia- növekvésének rovására, végelemzésben a világegyetemben, ha homogén zárt rendszer, az entropia folyton növekszik. II. FEJEZET. Az energetikai alaptételek értéke szaktudományos megvilágításban. Mit érnek már most az energetikai tételek ? Igazságok-e, azaz a tárgyi természet értelmi egyenértékei-e ? Vagy talán csak jelképek, fölvett elvek, melyek alkalmasak ugyan a tér- mészeti jelenségek rendszeres áttekintésére, s azért hasznos
