Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET. 85 rekben, mondhatjuk, kényszer-egyensúlyban levő rend- szereknél akkor történik valami, 11a az egymást lekötő ener- giák egyike megnövekszik, vagy megfogyatkozik. Ez eset- ben ugyanis a lekötött energiának egy része fölszabadul és természetének megfelelő munkát végezhet. Pl. ha az említett rendszerben a súlyból elveszünk, a rúgó összehúzódik és emeli a súlyt. Ellenkezőleg, ha a súlyt megnöveljük. A második csoportban pedig akkor állhat elő változás, ha az egyik intenzitás megnövekszik vagy csökken ; ha pl. az érintkező meleg testek egyikének hőfokát csökkentjük, a másikról árad rá hő. Azonban nem elég azt mondani, hogy energiaváltozás akkor történik, 11a a szóban forgó energiák- nál intenzitás-kiilömbségek állnak fönn. Ha, mondjuk, az egyik meleg test hőfokát hevítéssel emeljük, de ugyanakkor a kettő közé tolunk egy választófalat, mely hőt nem bocsát át (a valóságban persze ilyent nem találunk), az inten- zitás-külömbség mellett sem történik hőáramlás, mert a közbeeső fal az intenzitás-külömbséget ellensúlyozza, azt mondjuk, »kompenzálja«. Változások tehát csak akkor mén- nek végbe, ha oly intenzitás-kiilömbségek állnak fönn, melyek nincsenek kompenzálva, vagyis ha a rendszer szabad ener- giával rendelkezik. S ez a fölfogásmód az előbbi csoportba tartozó rendszerekre is kiterjeszthető. Itt persze kérdésbe tehető : Hogyan jönnek létre kom- penzálatlan intenzitás-külömbségek ? Egyensúlyi állapotban levő rendszerekben nyilván kívülről ; mert hiszen az energia megmaradásának értelmében egy rendszerben energia nem keletkezhetik, sem el nem enyészhet magától. Földünkre nézve a nap gondoskodik állandóan a kompenzálatlan inten- zitás-külömbségekről. 5. §. Az anyagi történések iránya. Minden energiafolya- mát nem egyéb mint határozott haladás az egyensúlyi állapot felé. Mihelyt egy rendszerben energia szabadul föl, a rendszer arra törekszik, hogy azt ellensúlyozza, lekösse, kompenzálja, és megint az egyensúly állapotába, a változás tagadásába helyezkedjék ; szinte azt mondhatnék, hogy a szervetlen világ is halálba vágyik.
