Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
840 DR. NOTIER ANTAL. Szent István egyházi hatalmát állandó jellegűnek és apostoli követségnek minősítettük azért, mert a pécsváradi apátság alapító-levelének egyházi természetű rendelkezései a király állandó őrködését tették szükségessé, tehát az ő egyházi hatalma nem merülhetett ki az alapító-levél egy- szerű kiállításában, hanem az alapító-levél kiállításán túl, állandóan kellett fönmaradnia és érvényesülnie. Ha ez a megállapításunk helyes, akkor biztos kiindulópontja lehet a következő további eszmemenetnek. Hogy a magyar király, ki azt az alapító oklevelet ki- állítva, annak tartalma fölött őrködjék — tehát pl. tized- jogi kérdésekben döntsön ; papokat, sőt püspököket bűn- tessen, ha annak az alapító oklevélnek a tartalma ellen cselekednek; az apátságot megtartsa ama jogában, hogy apátja bármelyik püspöktől kérheti megerősítését és bene- dikálását ; hogy az apátság csak az esztergomi érsek jog- hatósága alatt áll ; vagy abban a jogában, hogy a krizmát és a betegek olaját bármelyik püspöktől kérhesse és a felkért püspök azt kiszolgáltatni tartozzék ; vagy hogy az apát az ő szerzeteseit bármelyik püspökhöz küldhesse papszentelés végett — olyan érdek volt, mely nem szorítkozott szent István király életére. Ha egyszer az első magyar király a maga uralkodásának tartamára megkapta a pápai követség tisztségét, akkor ugyanabból az okból, mely miatt ő meg- kapta, kellett az ő utódainak is megkapniok ezt a tisztséget. Tehát az a rendeltetés, mellyel a pápai követség szent István személyében bírt, az ő életén túl terjedő volt s így magának a pápai követségnek a magyar királyi méltósággal állandóan össze kellett kapcsolódnia. Eszerint tehát a Szilveszter-bullától függetlenül is azt kell mondanunk, hogy az apostoli követség, melyet szent István kapott, azzal a rendeltetéssel adatott neki, hogy a magyar trónon őt követő többi magyar király is bírja e tisztséget. A valóság azonban ettől elütött. Köz ve tétlenül szent· István után két olyan király következett, kinek legkisebb gondja is nagyobb volt annál, hogy ő mint apostoli követ
