Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
838 DR. NŐTTEK ANTAL·. .׳·. ״:··■י‘׳״״ VI. Szent István apostoli követségének megszűnése. A szent Istvánnak adott apostoli követség csak az ő személyének szólt-e, úgy hogy halálával elenyészett ; vagy a magyar király állásának szólt, minek folytán minden magyar király egyszersmind pápai követ lett volna ? Utóbbi esetben a magyar király a római Szentszék született követe volna, avagy volt volna. Ha hitelt adnánk a Szilveszter-bullának, akkor biztos igazságként kellene elfogadnunk, hogy II. Szilveszter pápa nemcsak szent Istvánt, hanem a magyar királyi széken való utódait is megtette apostoli követekké, azon kettős feltétel alatt, hogy a pápától elnyerik megerősíttetésüket és hogy egyházilag megkoronáztatnak. Ez esetben a magyar király- ság egy óriási egyházi kiváltságnak jutott volna birtokába ; a magyar király egyházi joghatóságot nyert volna s ekkép az egyházi és világi hatalom Magyarország területén bizo- nyos tekintetben egy kézben egyesült volna. Ha így volt megfogalmazva az apostoli magyar király- ság gondolata, lángeszű fogalmazás volt ez, teljesen meg- felelő II. Szilveszter pápa hatalmas elméjének. Magyar haza- szeretetünknek igen kedves e gondolattal csak foglalkozni is ; és azt hisszük, nem hazafiúi túlzás, ha azt tartjuk, hogy ez a II. Szilveszter-féle terv — ha történeti valóság volt — helyesebb és úgy az egyházra, mint az államokra nézve előnyösebb eszme volt, mint a keresztény római császárság eszméje. Mert ez az utóbbi először is versengésre adott okot a sacerdotium és imperium közt ; másodszor a keresztény országok politikai függetlenségét megszüntette, vagy csór- bította. Holott a II. Szilveszter-féle gondolat, hogy egy katholikus ország királyait született pápai követekké teszi meg, magában foglalta a keresztény római császárság elő- nyeit annak hátrányai nélkül. Mert egyrészt az egyháznak rendelkezésére bocsátotta egy királynak a politikai hatalmát és általa a brachium saeculare-t ; másrészt ez a politikai hatalom mégis az egyháznak volt alárendelve, mert a magyar királyoknak mint született pápai követeknek az ő trónra- lépésükhöz, tehát egyúttal apostoli követségükhöz a pápai
