Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Notter Antal: Szent István király apostoli követsége
SZ. ISTVÁN KIRÁLY APOSTOLI KÖVETSÉGE. 829 közt kifejlődött az a nézet, hogy a pápai legátusok jog- hatósága jurisdictio ordinaria. Már pedig ha a XIII. század- bán esetleg hajlandók lettek volna is világi embernek valami delegált egyházi joghatóságot adni, de attól fáztak, hogy jurisdictio ordinaria-t adjanak neki. IX. Gergely, ha egész nyíltsággal beszélhetett volna IV. Bélához, bizonyára így szólt volna : én ugyan, ex pleni- tudine potestatis, melynél fogva képes vagyok de jure supra jus dispensare, reád ruházhatnék akár delegált joghatóságot, akár, pápai követemmé nevezve ki téged, rendes egyházi joghatóságot is ; de nem teszem, mert nem tartom ezt cél- szerűnek most, amikor az egyház nagy harcot vív a világi hatalomtól való függetlenítéseért. Ha így szólt volna a pápa, akkor megsértette volna a magyar királyt. Tehát inkább elveket tolt előtérbe és azt a különben helyes tételt han- goztatta, hogy az egyházi joghatóság csak a hierarchia tagjait illetheti meg. Hogy azonban IX. Gergely pápa tagadó magatartásának igazi oka csak az egyházpolitikai célszerű- ség volt, nem pedig az, hogy világi embert pápai követté megtenni képtelenség : mutatja az a nyilatkozata, hogy Isten előtt nem tudna azért felelni, ha bármely keresztény fejedelemnek ily terjedelmű felhatalmazást adna. Jeles egyházjogászunk, Rajner, tényleg abban a meg- győződésben van, hogy világi ember egyáltalán nem lehet apostoli követ.1 Fejtegetései szerint úgy látszik, mintha ó ezt az isteni jogba ütközőnek tartaná, vagy hogy a pápa még ex plenitudine potestatis sem tudna egy világi embert após- toli követté kinevezni. E nézet tévessége előző fejtegeté- seinkből kiderül. Emellett ez a nézet ellenkezik a kánonisták tanításával is, melyet, mint láttuk, Reiffenstuel és Schmalz- grueber is képviselnek. Ellenkezik magának a római Szent- széknek is mindenkor vallott álláspontjával, amennyiben a római Szentszék nem tagadta azt, hogy szent István apostoli követ volt; holott kifejezetten tagadnia kellett volna, ha ilyen követségnek a léte egyházjogi képtelenség 1 Rajner, id. m. I. 426.
