Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme
788 PALUSCSÁK PÁL. mezzük. Szerinte az »artes saeculares«-nek az a föladata, hogy a theologusnak segítségére legyenek a Szentírás, a kinyilatkoztatás megértésében, megvédésében és megma- gyarázásában.1 Ezen említett eljárás annál is inkább szükséges, mert a szentatyák nem erőszakkal, nem hatalmi szóval, hanem érvekkel,bizonyításokkal igyekeztek a téves tanokat legyőzni.1 2 így nem helyesen cselekesznek azok. akik a bölcselet hasz- nálata ellen emelik fel szavukat, mert ezzel magukat a szent- atyákat korholják. Hiszen a szentatyák a hit ellenségeit azzal igyekeztek visszaverni és legyőzni, hogy a hit igaz- ságait példákkal és hasonlatokkal igyekeztek megvilágosí- tani. »Quomodo ergo audiendi sunt, qui fidem rationibus vel adstruendam vel defendendam esse denegant ? praeser- tim cum ipsi sancti quoque de his quae ad fidem pertinent ratiocinantes multis exemplorum vel similitudinum rationibus rebelles arguere vel reprimere soleant.3 38. Mennyire mehet az elme a hit igazságainak a meg- értésében és megvilágításában ? Az ész ezen munkálkodásá- nak a hit körül Abelard szerint is megvan a maga határa. Mint ő maga írja, nem akar annyira bölcselő lenni, hogy sz. Pálnak, avagy Krisztusnak mondjon ellent.4 Más 1 Introductio in Theologiam. Prologus. (Migne, CLXXVIII. col. 979.) 2 »Haereticorum ergo occasione propagati sunt doctores in fide, et per acumen haeresum hodie creverunt magistri. Unde et sancti doctores cum ad exercitationem ut dictum est fidelium, adeo neces- sarias esse haereticorum disputationes vel inquisitiones attenderent, ratione potius quam potestate eos coerceri sanxerunt et nos quasi tanti victoriae desiderio ad sacrae studium eruditionis sunt potissimum exhortati.« Introd. in Theol. lib. II. c. III. (Migne, CLXXVIII. coi. 1048.) 3 Ibid. Szerinte csak azok félnek ezen módszertől a theologiá- bán, akik saját tudatlanságukkal megelégesznek és azt szépítgetni akarják »qui suae impertiae solatium quaerentes«. Theol. Christiana. Lib. III. (Migne, CLXXVIII. col. 1214.) 4 »Nolo sic esse philosophus ut recalcitrem Paulo. Nolo sic esse Aristoteles ut secludat a Christo.« Epist. 17. (Migne, CLXXVIII. coi. 375.)
