Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Schütz Antal: Energetika és bölcselet
ENERGETIKA ÉS BÖLCSELET. 77 köszönhető — megannyi munkaforrás. Nos, testeknek oly csoportját, melynek tagjai bizonyos fizikai változások tekintetében kölcsönös viszonyban vannak, egymást be- folyásolják, a természettudomány általában rendszer- nek nevezi. Egy szélmalom és a szél, egy folyó s benne a vízimalom, egy befütött gőzgép, bizonyos ■ mennyiségű kőszén, a föld s a nap mind ilyen értelemben vett rend- szerek, még pedig azáltal, hogy képes munkát végezni. Ha egy rendszer képes munkát végezni, azt mondjuk, hogy energiával rendelkezik. 2. §. Energia és energiák egyenértéke. Azonban könnyen hiányos, sőt hibás fölfogást nyerhetnénk az energiáról, ha egyszerűen csak azt mondanák : Az energia munkaképesség. Közelebbről meg kell jelölni két jellemző jegyét. a) Minden rendszerben és itt is minden pillanatban az energia mennyisége függ bizonyos tényezőktől, melyek e rendszert jellemzik. Míg e tényezők ugyanazok, az energia mennyisége is ugyanaz ; ha e tényezőknek csak egyike vál- tozik, vele arányosan változik az energia mennyisége is. így pl. a vízimalmot hajtó patak munkaképessége mindig függ az aláfolyó víznek mennyiségétől és az esés magas- ságától; amint változik bármelyik, arányosan változik az energiája is. A szaktudósok ezt úgy fejezik ki, hogy az energia a rendszer állapotának egyértelmű és véges értékű folytonos függvénye.1 b) Az energia és munka egyenlő értékűek. Ez annyit jelent : Ha egy rendszer, pl. gőzgép munkába lép, az az ener- giája, mely a munkát szolgáltatja, folyton fogy, még pedig akkora mennyiségben, amennyi a végzett munka mennyisége ; a rendszer a munkát energiája rovására végezte. És viszont, ha egy rendszer munkában van, e munka fejében valahol valamilyen alakban energiát halmoz föl, akkora értékűt, amekkora a végzett munka. Ha a rendszer beszünteti mun- káját, fölemésztett megfelelő mennyiségű energiát, mely a 1 Chwolson, Lehrb. d. Phys. I. 118, 119.
