Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Paluscsák Pál: A hit titkai és az emberi elme
A HIT TITKAI ÉS AZ EMBERI ELME. 779 hozzánk alkalmazkodik.1 és hogy minket Isten ismeretére vezessen, még a legközönségesebb emberi kifejezéseket is használja Istenről. »Divinae Scripturae — írja — a terreno et humano sensu ad divinum et caelestem nos erigentes, usque ad ea verba descenderunt, quibus inter se stultissimorum, etiam utitur consuetudo. Itaque earum etiam affectionum nomina quas animus noster patitur .... non dubitaverunt, illi viri, ׳per quos locutus est Spiritus Sanctus oppcrrtunissime in libris ponere.1 2 26. Ezen tényből azt következteti sz. Ágoston, hogy a kinyilatkoztatott, isteni igazságok nem .a maguk valójá- bán, tökéletességében lettek velünk közölve, hanem ahogy azokat nekünk embereknek, emberek útján megfoghatóvá tenni lehetséges volt. »Quomodo hic erat, quomodo venit, nisi quia illa sublimitas ineffabilis ut hominibus congruat, humanis sonis significanda est.3 4 így például sz. János evangélista is a »verbum« szóval csak tökéletlenül fejezte ki a második isteni személy természetét. Nem úgy mondotta ahogy van, de ahogy képes volt arra. Ihletve volt ugyan, de mivel ember volt, azért tökéletlenül közölte velünk az igazságot. »Audeo dicere fratres mei — mondja — forsitan nec ipse Joannes dixit ut est, sed et ipse ut potuit : quia de Deo homo dixit, et quidem inspiratus a Deo sed tamen homo. Quia inspiratus, dixit aliquid, si non inspiratus esset dixisset nihil: quia vero homo inspiratus non totum quod est dixit, sed quod potuit homo dixit A Isten emberek által szólott mihozzánk, azért az így köz1 »verbis nostris loquens« Contra Adimantium, eap. VII. n. 4. (Migne, XLII. coi. 138.) »carnaliter loquitur, cum carnalibus quasi carnaliter ambulat«, sermo 23. cap. 3. (Migne, XXXVIII. coi. 156.) V. Ö. sermo 341. c. VII. (Migne, XXXIX. coi. 1498.) 2 De divers, quaest. lib. I. quaest. LII. (Migne, XL. col. 34.) Másutt meg ezt írja: »Sancta Scriptura . 1 . nullius generis verba vitavit a quibus quasi gradatim ad divina atque sublimia noster in- tellectus velut nutritus assurgeret.« De Trinitate, lib. I. cap. I. (Migne, XLII. coi. 820.) 3 Contra Adimantium, cap. XIII. n. 2. (Migne, XLII. coi. 147. 4 In loannem. tract. I. n. 1. (Migne, XXXV. coi. 1379.)
