Hittudományi Folyóirat 19. (1908)

Irodalmi értesítő

722

DK. KISS JÁNOS.

den hozzáértő belátta. És mégis fennforgottt a veszedelem, hogy a modernista tévedések a józan magyar elmék közt is találnak áldozatot, mert amit sokszor és szüntelen han- goztatnak, kivált ha a hirdetők jóakaratúaknak látszanak, az végre is vonz, sőt egyeseket megnyer.

Példát hozok erre a bölcselettudomány történetéből. A Kant-féle túlzó alanyiassság és a tárgyi valóságról való kételkedés homlokegyenest ellenkezik a józan magyar ésszel. És mégis mi történt ? Ködös német bölcseleti munkák nagyarányú és szüntelen való hatása alatt a Kant-féle meg nem okolt, sőt nyilvánvalóan képtelen túlzó alanyias- ságot magyar elmék is — nem is kevesen — elfogadták.

Hogy hasonló eset a modernisták veszedelmes tanaival szemben ne történjék, üdvösséges dolog volt a tételek meg- jelölése és kárhoztatása a legfőbb tekintély által. Miután pedig ez az elítélés megtörtént, szükséges a dolgot egész teljességében a mi közönségünkkel is megismertetni, hogy lássák, mit kárhoztatott a szentszék s belássák, hogy erre a kárhoztatásra valóban szükség volt.

Azért dr. Dudek János, az ágazatos hittan egyetemi tanára, igen időszerű és szükséges munkát végzett, amikor előbb »Religio« című érdemes lapjában, majd teljesebben az előttem levő műben részletes tájékoztatást adott a »Lamentabili« rendeletről általában s annak 65 tételéről egyenkint.

A szerző bevezetőben röviden jelzi, mikép keletkezett a modernista tévedés, azután közli a rendeletet egész terjedelmében, majd elmondja, kik ellen irányul, megjelöli a benne foglalt elítélés hittudományi fokát s érinti az egyes tételek tévedési minőségét, végül nagy gonddal kimutatja a kárhoztatott irány rokonságát a Kant-féle túlságosan alanyias bölcselettel s ebből következő alaptévedését, mely abban áll, hogy a keresztény katholikus tannak és egyház- nak oly fejlődést tulajdonítanak, mely azt meg nem illeti, mintha maga ez a tan és az egyház gerincében megváltoz- hatnék, pedig a kinyilatkoztatott vallás fejlődése »csak »a saját nemében, mindig ugyanabban a tanban s ugyanabban