Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Irodalmi értesítő
DR. PROHÁSZKA OTTOKÁR : ELMÉLKEDÉSEK AZ EVANGÉLIUMRÓL. 7 1S> ményének közrebocsátása legméltóbb megölése a Kisztua szent tanainak valósulásáért hevülő pápa áldozópapi ju bi- leumának. Elmélkedéseket nyújt ez a mű az evangéliumról, nem az evangéliumok egész szövegéről vagy történeti időrend szerint egybeállított egészről, hanem egyes részekről, melyek a szerző lelkét kiváltképen megragadták s vonatko- zással vannak az egyházi évnek arra a szakára, melyet a szerző épen tárgyal. Ugyanis az elmélkedések az egyházi év egymásutánját követik, ádventtől pünkösdig, kiegészítve még Urunk, a szent Szűz és egyes szentek ünnepeivel, melyek tárgyalása az egyházi év rendje után kap helyet. Erről az elrendezésről az elmélkedéseket követő tartalomjegyzék ad áttekintést. Az elmélkedések mindegyike Prohászka nagy egyéni- ségének megnyilvánulása. A krisztusi felséges tanok gyö- nyörű alakban, bűbájosán ragyogva, föltétlenül uralkodva,, a léleknek mint hozzá kizárólag méltók kínálkozva s az emberi élet összes viszonyaira : kicsinyre, nagyra, férfira, nőre, világira, egyházira, tanulatlanra, tudósra, egyénre, hitvesekre, családra, államra, társadalomra, minden időkre s kivált korunkra alkalmazva. Hogy mire mindenre, azt megmutatja a művet záró gazdag betűrendes tárgymutató. Ha pedig röviden akarom jelezni, mire, hát azt kell mon- dánom, hogy mindenre. Igen, kedves olvasó, az Elméiké- dések könyvében minden szent titokról, minden szent gya- korlatról s minden erkölcsi szabványról kapsz felvilágosí- tást és ajánlást. Látod a szent igazságot, csodálva gyönyör- ködöl benne, térdre hullasz előtte, eltelsz vele s szinte meg- ittasulsz tőle. Szép, nagy és jó az Ur ; szépek, nagyok és jók az ő művei; gyönyörűséges a Krisztus alakja ; felségesek és üdvösségesek a tanai; magasztosak a művei; tanát követni szép valami, emberhez egyedül méltó és embert igazán és egyedül boldogító. Majd szivedbe markol és meg- döbbent, majd egyszerűen elbájol, majd hódolatra készt, majd a kárhozatostól visszarettent, de mindenkor megnyer a jónak, az igaznak, az üdvnek.
