Hittudományi Folyóirat 19. (1908)
Dr. Kiss János: Az okról és az oksági elvről
AZ OKRÓL ÉS AZ OKSÁGI ELVRŐL. Első közlemény. okság lejelentősebb fogalom az ismeretek birodalma- bán, úgy a gyakorlati életben, mint a tudományban. Az életben nem is mozdulhatnánk, ha nem tudnék, minő okozati összefüggésben vannak a világ különböző lényei, ha nem tudnék, mitől mit kell várnunk s mit mire kell hasz- nálnunk. A tudományokat meg nem alkothatnék, ha a világ- folyamatot meg nem értenék, ez pedig egy az okozati össze- függés megállapításával. A természeti tudományok a termé- szét törvényeit hivatvák megállapítani, már pedig ezek a törvények épen az ok és okozat közt levő valóságos és állandó kapcsot fejezik ki. A történettudomány csak akkor tökéletes, ha oknyomozó. És mi a bölcselettudomány? Az okok és pedig lehetőleg a legvégső okok tudománya, legalább is törekvés arra, hogy nemcsak a legközelebbi, hanem a végső okok is ismeretesek legyenek előttünk. Aristoteles minden tudást az okság megismerésében lát: »Scire autem putamus unamquam- que rem simpliciter, non sophistico modo, id est ex accidenti, cum putamus causam cognoscere, propter quam res est, eius causam esse, nec posse eam aliter se habere.« 1 Ugyan- csak szerinte »Simpliciter omnis intellectualis scientia, sive aliquo modo intellectu participans, circa causas et prin- cipia aut certiora aut simpliciora est.« 2 Aristoteles σοφία-ja 1 Analyt. poster. I. c. 2. art. 1. 2 Metaphys. VI. (sz. Tamás számítása szerint) c. 1. Hittudományi Folyóirat. 1908. 45
